PROFILPELAJAR.COM

	Charles Albert Gobat
Született	1843. május 21.; Tramelan; Bern kanton
Elhunyt	1914. március 16. (70 évesen); Bern
Nemzetisége	svájci
Foglalkozása	jogász, politikus
Tisztsége	Member of the Grand Council of the Canton of Bern; Member of the Swiss Council of States (1884. március 10. – 1890. november 30.); Member of the Swiss National Council (1890. december 1. – 1914. március 16.);
Iskolái	Bázeli Egyetem; Heidelbergi Egyetem;
Kitüntetései	Nobel-békedíj (1902)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Albert Gobat témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Albert Gobat (Tramelan, Bern kanton, 1843. május 21. – Bern, 1914. március 16.) svájci jogász, politikus, békeaktivista. 1902-ben Élie Ducommunnel együtt Nobel-békedíjat kapott a Nemzetközi Békeiroda vezetőjeként végzett tevékenységéért.

Élete

Charles Albert Gobat 1843. május 21-én született a svájci Tramelanban, egy protestáns lelkész fiaként. Nagybátyja, Samuel Gobat Afrikában dolgozott misszionáriusként és 1846-ban megválasztották Jeruzsálem püspökévé. Bázel, Heidelberg, Bern és Párizs egyetemein tanult jogot és végül 1867-ben, Heidelbergben diplomázott summa cum laude.

Ezt követően 15 évig jogászként dolgozott. Bernben kezdett praktizálni és munkája mellett a Berni Egyetemen oktatott francia magánjogot. Ezután a Bern kantonban lévő Delémont-ban nyitott ügyvédi irodát, amely hamarosan a körzet vezető jogászirodájává fejlődött. 1882 után érdeklődése a politika felé fordult. Ebben az évben megválasztották a kanton közoktatási szuperintendánsává; ezt a pozíciót harminc éven át betöltötte. Progresszív reformokat vezetett be, pénzügyi támogatást szerezve növelte a tanárok létszámát, támogatta az élő nyelvek oktatását és alternatív tanulási lehetőségeket teremtett a diákok számára. Történelmi tanulmányokat írt, a szakma is elismerte A Berni Köztársaság és Franciaország a vallásháborúk idején c. művét, de általánosan ismertté a Svájc történelme a nép számára c. 1900-ban kiadott könyvével vált.

Emellett politikai tevékenységet folytatott. 1882-ben beválasztották a Bern kanton nagytanácsába; 1886-1887 között ő volt a testület elnöke. 1884-1890 között tagja volt az Államok Tanácsának (a svájci parlament felsőházának), 1890-től haláláig pedig a Nemzeti Tanácsnak (az alsóháznak). Elsősorban oktatáspolitikával foglalkozott, amelyben mérsékelt liberális irányzatot követett. 1902-ben támogatta azt a törvényt, amely a nemzetközi kereskedelmi szerződéseknél bevezette a Hágai Nemzetközi Bíróság döntőbíráskodását vitás ügyekben.

Részt vett az Interparlamentáris Unió munkájában, ahol főleg az államok közti vitás ügyek döntőbírói rendszerének létrehozásán dolgozott. A szervezetet a brit William Randal Cremer és a francia Frédéric Passy hozta létre, hogy a különböző országok parlamentjei megtárgyalhassák vitás ügyeiket és elősegítse a nemzetek közötti együttműködést.

Gobat volt az elnöke az Unió 1892-es, Bernben tartott konferenciájának, ahol megalapították a szervezet hivatalos központját, a berni Interparlamentáris Irodát és annak vezetését Gobat-ra bízták. Tizenhét éven át töltötte be ezt a tiszteletdíjjal nem járó pozíciót, megszervezte az évente tartott konferenciákat, azok anyagainak kiadását, szerkesztette – és gyakran írta is – az Iroda havi kiadványát, buzdította a tagokat, hogy országaikban támogassák a nemzetközi kapcsolatokat javító törvényjavaslatokat. A St. Louis-ban 1904-ben tartott ülésük megszavazta a második hágai békekonferencia megszervezését, és az Unió képviselőjeként Gobat kérte fel Theodore Roosevelt amerikai elnököt az esemény összehívására.

1902-ben a Nobel-díj Bizottság az akkor már Nemzetközi Békeirodának nevezett szervezet két vezetőjét, Albert Gobat-t és Élie Ducommunt tüntette ki a Nobel-békedíjjal.

Gobat és Ducommun 1906-ig, utóbbi haláláig közösen igazgatta az Irodát, ezt követően Gobat nyolc éven át egyedül felügyelte a szervezet működését.

Albert Gobat 1914. március 16-án halt meg a berni békekonferencián. Felállt, mintha szót kérne, de összeesett és egy órával később már halott volt.

Főbb művei

Le Cauchemar de l’Europe Strasbourg, 1911
Croquis et impressions d’Amérique Bern, Grunau, 1904
Développement du Bureau international permanent de la paix Bern, 1910
L’Histoire de la Suisse racontée au peuple Neuchâtel, Zahn, 1900
The International Parliament, The Independent, 55 (May 14, 1903) 1148-1150.
La République de Berne et la France pendant les guerres de religion Paris, Gedalge, 1891