1890-ben kritikussá vált a Norvégia és Svédország közti viszony, Arnoldson politikusi-retorikai erényeit is latba vetette annak érdekében, hogy mindkét ország közvéleménye a békés rendezést részesítse előnyben. Küzdelmét siker koronázta, az Norvég-Svéd Unió kölcsönös megegyezéssel szűnt meg 1905-ben.