PROFILPELAJAR.COM

	Augustin Boué de Lapeyrère
Született	1852. január 18.; Castéra-Lectourois
Meghalt	1924. február 17. (72 évesen); Pau
Sírhely	Vault of Governors
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Fegyvernem	haditengerészet
Szolgálati ideje	1869–1916
Rendfokozata	tengernagy
Egysége	Atlanti-óceáni és Balti-tengeri haditengerészeti hadosztály, Földközi-tengeri szövetséges haditengerészeti hadosztály
Csatái	Tonkini expedíció; Első világháború
Kitüntetései	A Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
Iskolái	École Navale
	A Wikimédia Commons tartalmaz Augustin Boué de Lapeyrère témájú médiaállományokat.

Augustin Emmanuel Hubert Gaston Marie Boué de Lapeyrère (Castéra-Lectourois, Gers, 1852. január 18. – Pau, 1924. február 17.) francia tengernagy, 1909 és 1911 között tengerészeti miniszter.

Pályafutása

1869 és 1872 között Lanvéocban (Bretagne) tanult a Tengerészeti Akadémián. 1875-ben a Francia Tengerészet aspiránsnak hívta és öt éven át teljesített szolgálatot az Atlanti-óceánon. 1884-ben a tonkini expedícióban kapott először parancsnoki felhatalmazást. Az energikus és eszes Lapeyrère gyors előmenetelben részesült. 1896-ban kapitánnyá, 1902-ben ellentengernaggyá, 1908-ban pedig altengernaggyá nevezték ki.

1909 és 1911 között a Tengerészeti Minisztérium vezetését bízták rá Aristide Briand kormányában. Számos reform fűződik nevéhez, modernizálta a francia flottát és megépíttette Franciaország első dreadnought típusú csatahajóját, a Courbet-t. 1911 augusztusában Lapeyrère-t nevezték ki a Franciaország földközi-tengeri flottájának parancsnokává. Az 1914. február 10-i jegyzőkönyv értelmében háború esetén francia hajórajok felelnek a Földközi-tenger nyugati felének, a Brit Királyi Haditengerészet hajói pedig a keleti felének a biztonságáért. 1914 augusztusában pedig Lapeyrère lett a földközi-tengeri szövetséges (angol–francia) tengerész hadosztály parancsnoka. Joseph Joffre tábornok parancsára 30 ezer Algériában állomásozó katonát kellett visszaszállítani Franciaországba. A művelet védelmét Lapeyrère hadosztályának kellett biztosítania. Joffre tábornok rendelete értelmében a francia csatahajók csak távolról követhették a szállítást végző kereskedelmi hajókat, hogy ne keltsenek feltűnést, és a konvojképzést is megtiltották.

1914. augusztus 1-jén az SMS Goeben és az SMS Breslau német csatahajók Wilhelm Souchon tengernagy irányítása alatt Brindisi kikötőjében várták a parancsot, hogy megzavarják a francia csapatszállításokat. Lapeyrère Bizertébe küldött egy tengeralattjáró-rajt. Biztos volt abban, hogy a német cirkálók távozásuk előtt meg fogják zavarni a csapatszállításokat, ezért elrendelte a hajókonvojok alakítását, és a konvojok szoros kíséretét.

Augusztus 2-ról 3-ára virradó éjszaka azt a parancsot kapta Souchon, hogy hajózzanak Konstantinápolyba, a semleges kikötőbe. 3-án este 18 órakor újabb távirat érkezett számukra: Németország hadat üzent Franciaországnak. Lapeyrère-t csak hét órával később, 4-én éjjel 1 órakor értesítették a hadüzenetről. A német cirkálók elindultak az észak-afrikai partok felé és 4-én hajnali 4 órakor bombázták Bône, 5 órakor pedig Philippeville (ma Szkikda) kikötőjét Algériában.

Az angol kormány Gibraltári-szoros felé rendelte a HMS Indomitable és HMS Indefatigable csatahajóit, amelyek találkoztak a német cirkálókkal. De mivel Anglia még nem állt hadban Németországgal, Archibald Berkeley Milne megtiltott minden harci cselekmény. Az angol hajók követték a német cirkálókat, de azok sebességüket 25 csomóra gyorsították, az angol hajók maximális sebessége csak 23 csomó volt, így este 19 órakor abbahagyták az üldözést. 21 órakor Anglia hadat üzent Németországnak. A német cirkálók eljutottak Konstantinápolyba és zászlót cseréltek. Lapeyrère-t komoly bírálat érte a német cirkálók szökése miatt.

1914. augusztus 16-án a francia–angol hajóraj a Courbet zászlóshajóval az élen, amelynek Lapeyrère volt a kapitánya, megtámadta a blokádot teljesítő SMS Zenta cirkálót Antivari előtt. Az SMS Ulan rombolónak sikerült elmenekülnie, a Zentát elsüllyesztették. Ezt követően bombázták Kotort.

1915-ben Lapeyrère blokád alá helyezte az Otrantói szorost. 1915. április 27-én a Császári és Királyi Haditengerészet U–5-ös tengeralattjárója a blokád ellenére is elsüllyesztette a Léon Gambetta páncélos csatahajót. A francia haditengerészet Lapeyrère-t tartotta felelősnek. A tengernagy egészségi okokra hivatkozva visszavonult, de 1916-ig tartalékos állományban maradt. Ezt követően Pau-ban élt és ott is hunyt el. Az Invalidusok dómjában helyezték örök nyugalomra.

Források

Luce, Emile (1962). „L’Amiral de Lapeyrère et les croiseurs allemands en Mediterranée (août 1914)” (francia nyelven), 282–294. o, Kiadó: Bulletin de la Société Archéologique, Historique, Littéraire & Scientifique du Gers. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
The Encyclopedia of World War I, (angol nyelven). Santa Barbara: ABC-CLIO (2005). ISBN 978-1-85109-425-7