Az aranykoronás szifaka(Propithecus tattersalli) az emlősök(Mammalia) osztályába, a főemlősök(Primates) rendjébe és az ugrómakifélék(Indriidae) családjába tartozó faj. Jellemzői a fehér szőrzete, kiálló, szőrös fülei és az aranysárga „koronája”. Élőhelye a galériaerdők és a száraz lombhullató erdők, 44.125 hektáros területen fordul elő a faj Északkelet-Madagaszkáron. Az aranykoronás szifaka közepes nagyságú félmajom, tudományos nevét Ian Tattersall amerikai paleoantropológusról kapta, ő fedezte fel az aranykoronás szifakát 1974-ben. Fogságban a Duke Lemur Centerben és az Észak-Karolina állambeli Durhamban látható.
Rendszerezése
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Az aranykoronás szifaka és a koronás maki elterjedése fedi egymást.
Madagaszkár szigetének északkeleti részén őshonos faj. A Loky és a Monambato folyók határolják elterjedési területét. Az aranykoronás szifaka elterjedési területe az egyik legkisebb az ugrómakifélék között.
Élőhelye
A szigetország száraz lombhullató és örökzöld erdeiben fordul elő. Az erdőirtások miatt élőhelye egyre szűkül, ami veszélyezteti a faj fennmaradását.
Megjelenése
Az aranykoronás szifaka testtömege 3,4-3,6 kg, testhossza a farokkal együtt 87–94 cm. A pofája tompa és lekerekített, széles orra megkülönbözteti a többi szifakától. A többi szifakához hasonlóan fán élő állat, hosszú, erős lábai lehetővé teszik, hogy elrugaszkodhasson és nagyokat ugorjon a fatörzsek és az ágak között.
Életmódja
Nappal aktív. Átlagos élettartama fogságban 20 év, a Verreaux-szifakák a fogságban 23 évig is eléltek. Az aranykoronás szifakáknál megfigyelhető, hogy a magasabb lombkoronán a száraz évszakban (májustól októberig) raktároz. Ezek a szifakák a magas fákon szeretnek aludni éjszaka. Stresszhelyzetben röfögésszerű hangokat és „churr”-öket ad ki, melyek hangos „whinney”-be erősödnek föl. Ha a földön ragadozó közeleg, a „shē-fäk” vészjelzést adják ki. Ragadozómadár közeledtekor csúfolják azt. A hangok mellett szagnyomok és testtartások segítségével is kommunikálnak.
Szociális élete
Társas életmódot folytat, egy csapat 2-13 állatból áll. A csapatban a nőstény a domináns. Az aranykoronás szifakák békések és kurkásszák egymást, mint más főemlősfaj, a kurkászás a csoportos tevékenységük fontos része.
Táplálkozása
Magvakat, gyümölcsöket, virágokat és leveleket fogyaszt. Az aranykoronás szifaka 80 növényfajjal táplálkozik. Táplálékának 7%-a gyümölcsök, magvak, 22%-a éretlen levelek, 17%-a érett levelek, 13%-a virágok és 9%-a gyümölcspép. Megfigyelték fogságban, hogy éjszaka táplálkoznak a Verreaux-szifakával ellentétben.
Szaporodása
A hímek és a nőstények ivarérettsége 2-3 éves koruktól kezdődik. A párzási időszak késő januártól márciusig tart. A nőstény 130-165 napig tartó vemhesség végén átlagosan 1 kölyöknek ad életet. A kölykök születésükkor átlagosan 98 grammosak. 5-6 hónaposan kerül sor az elválasztásra.
Az aranykoronás szifakát az illegális fakitermelés veszélyezteti, évente kb. 1000 hektár erdőt vágnak ki, az előrejelzések szerint, ha így folytatódik az erdőirtás, 2020-ra nem lesz a szigetország keleti részén erdő; a malagas farmerek az állataik legeltetőikért és megművelésért való égetése is veszélybe sodorja az aranykoronás szifakát. Még a vadhús-kereskedelem is fenyegeti. A 2009-ben kezdődött politikai válság és az ezt követően Madagaszkáron kialakult jogbizonytalanság következtében orvvadászok lemurokra vadásztak a Daraina régióban és ínyencségként helyi éttermeknek adták el őket. Az IUCN vörös listáján a kihalófélben lévő kategóriába sorolja. A Conservation International 20 000 hektárt védett területté nyilvánított. 2008-tól csupán tíz erdőfolt maradt, amelyekben az IUCN szerint támogathatnák az életképes populációkat.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Golden-crowned Sifaka című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
