PROFILPELAJAR.COM

	Andrássy Borbála
Született	1890. január 9.; Budapest
Elhunyt	1968. augusztus 18. (78 évesen); Montréal
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Pallavicini György
Gyermekei	György, Antal, Ede, Thyra
Szülei	Andrássy Tivadar, Zichy Eleonóra
Foglalkozása	írónő
	A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Borbála témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Borbála Mária Theodóra, Pallavicini-Andrássy Borbála (Budapest, 1890. január 9. – Montréal, Kanada 1968. augusztus 18.) naplójáról nevezetes magyar főnemes.

Családja

Édesapja gr. Andrássy Tivadar (Párizs, 1857. június 10.– Budapest, 1905. május 13.) Andrássy Gyulának, a dualizmus első magyar miniszterelnökének fia. Édesanyja vázsonykői és zicsi Zichy Eleonóra grófnő, (Pest 1867. március 28.–Budapest, 1945. november 1.) az előző századforduló neves szépsége volt. Testvérei:

Ilona (Tőketerebes, 1886. május 22.– Petersborough, Ontario, Kanada, 1967. augusztus 21.; 1. férje: (Budapest, 1909. január 23. gróf galántai Esterházy Pál (1883–1915); 2. férje: (Budapest, 1917. február 17.) gróf dénesfalvai és ciráki Cziráky József (1883. június 11.–1960. augusztus 10.)
Katalin (Katinka) (Tiszadob, 1892/1898. szeptember 21.–Antibes, Franciaország, 1985. november 7.) férje: nagykárolyi Károlyi Mihály (miniszterelnök) (Budapest, 1875. március 4.–Vence, Franciaország, 1955. március 19.)
Klára, (Kája), (Budapest, 1898. január 18.–Dubrovnik, 1941. április 12.) legitimista, angolszászbarát politikus és újságíró. A világháború kitörését követően fenyegetve érezte magát Magyarországon és Jugoszlávián át próbált menekülni az országból, de 1941-ben Dubrovnikban halálos bombatalálat ért. Mindkét lábát amputálni kellett, mielőtt belehalt sebesüléseibe. Férje Odescalchi Károly herceg (Szolcsány, 1896. szeptember 19.–London, 1987. április 10.) (esküvő: Polgárdi, 1921. október 5.; elvált: 1929)

Apja korai halála (1905) után nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula, bel- és külügyminiszter nevelte fel őket, miután feleségül vette özvegy édesanyjukat.[1]

1911. január 30-án kötött házasságot Pallavicini György őrgróffal. Négy gyermekük született:

György
Antal
Ede
Thyra

Legidősebb fiát, Györgyöt a Gestapo Dachauba hurcolta. Szabadulása után az ÁVO kihallgatásra idézte be, onnan a szovjet titkosszolgálat Szibériába hurcolta, ahol 1949-ben elhunyt. Antal fia belépett a Magyar Néphadseregbe, és a rétsági páncélosezred tisztjeként 1956-os forradalom során kiszabadította Mindszenty József hercegprímást házi őrizetéből, amiért a forradalom leverése után kivégezték.

Naplója

Andrássy Borbála egész életében vezette naplóit, ám korai írásait a kitelepítése előtti éjszakán elégette, félvén, hogy abban az ÁVH másokra is terhelő adatokat találhat. 1951 utáni naplóiból gyermekei 1990-ben két részt bocsátottak kiadásra: a kitelepítése éveiben készült feljegyzéseit, illetve 1956-os írásait.

Andrássy Borbálát 1951. május 22-én telepítették ki Budapestről Besenyszögre, ahol az internálások 1953-as feloldásáig lakott. Egy Fokorú-pusztai kulákcsaládhoz szállásolták be, akikkel nagyon jó barátságba került, kitelepítésének megszűnte után is meglátogatta őket. Számos arisztokratát és értelmiségit internáltak vele együtt. Naplója tárgyilagosan, de nagyon megrendítően mutatja be a kitelepítettek sorsát, a Rákosi-diktatúra kegyetlen parasztellenességét, a mezőgazdasági kollektivizálás folyamatát.

1956-ban már Dénesfán élt nővérénél, Cziráky Józsefné Andrássy Ilonánál. A forradalmat megelőző hetekben jött Budapestre, hogy útlevelének ügyében eljárjon. A forradalom idején a fővárosban ragadt, részletesen beszámolt naplójában a harci eseményekről, hírekről, pletykákról. A szabadságharc leverése után sok arisztokrata rokonával és több százezer magyarral együtt elhagyta az országot. Először Bécsbe ment ottani Pallavicini rokonaihoz, majd Olaszországba lányához, Thyrához, végül fiánál, Edénél telepedett le Kanadában. Montréalban hunyt el 1968. augusztus 18-án.

Művei

Pallavicini–Andrássy Borbála kitelepítési és 1956-os naplója; szerk. Detre Józsefné; Gondolat, Bp., 1990 (Terep)
A lelkünkhöz nem nyúlhatnak. Kitelepítési és 1956-os napló; Európa, Bp., 2016