Albert porosz királyi herceg 1809. október 4-én jött világra a königsbergi palotában III. Frigyes Vilmos porosz király (1770–1840) és Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnő (1776–1810) tizedik gyermekeként, egyben ötödik fiaként. A család tíz gyermekéből három kiskorában elhalálozott, nem érték meg a felnőttkort. Maga Albert herceg a család legkisebb gyermeke és egyben negyedik életben maradt fia volt; két idősebbik bátyjából egy napon porosz uralkodó lett. Legendás szépségű édesanyja egy évvel fia születése után betegségben meghalt.
A porosz uralkodócsalád hagyományainak megfelelően a fiúgyermekek nemcsak katonai kiképzésben részesültek, de ezt a pályát is szánták nekik. 1819-ben az akkor tízéves Albert királyi herceg mint hadnagy csatlakozott a porosz királyi hadsereghez. Érdeklődésére és lelkesedésére való tekintettel a lovassághoz került. A modern technológiával és a hadseregreformmal szemben ellenérzéseket táplált, a porosz vezérkarral és az uralkodóval többször is összetűzésbe került emiatt. A harcszíntér és a főváros között például szívesebben utazott lóháton, mint vasúton. 1852-ben nevezték ki a lovasság tábornokának; a porosz–osztrák háborúgitschini és königgrätzi csatájában a lovassági hadtest parancsnokaként vett részt. Az 1870–71-es porosz–francia háborúban a 4. lovassági hadosztályt vezette a wissembourgi, fröschweileri és sedani ütközetekben. Ez utóbbi megnyerése után a porosz herceg csatlakozott unokaöccséhez, Frigyes Károly porosz herceghez a Loire-menti hadjáratában. A háború végén érdemeire való tekintettel az uralkodó vezérezredesi poszttal jutalmazta Albert porosz herceget.
Házasságai és gyermekei
1830. szeptember 14-én a Noordeinde-palotában Albert porosz királyi herceg feleségül vette Marianna holland királyi hercegnőt (1810–1883). A hercegnő anyai ágon elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt a herceggel, továbbá Lujza porosz hercegnő és Frigyes holland herceg házassága révén sógorsági kapcsolatban is voltak. A házaspár a berlini Wilhemstraßén lévő Prinz-Albrecht-Palaisba költözött, melyet a herceg óhajainak megfelelően Karl Friedrich Schinkel épített át. Albert hercegnek feleségétől öt gyermeke[2] – két fiú és három leány – született, akik közül hárman érték meg a felnőttkort:
Alexandrina (1842–1906), férje Vilmos mecklenburgi herceg, házassága révén mecklenburg–schwerini hercegné.
Annak ellenére, hogy a szoros családi kapcsolatok miatt kiskoruktól fogva közelről ismerték egymást, kapcsolatuk nem működött. Albert herceg kicsapongó életmódját és nyílt viszonyait a holland hercegnő nem tudta tolerálni. 1845-ben a hercegné otthagyta férjét és gyermekeit szeretője, Johannes van Rossum kedvéért. Mikor négy évvel később a hercegné teherbe esett szeretőjétől, a holland királyi udvar elismerte a porosz herceg házasságának semmisségét: 1849. március 28-án kimondták Albert herceg és Marianna hercegnő válását.
Rosalie von Rauch
1853. június 13-ánMeiningenben Albert porosz herceg házasságot kötött Rosalie von Rauch (1820–1879) német nemeskisasszonnyal, Gustav von Rauch porosz tábornok és hadügyminiszter gyermekével. Minthogy az asszony nem származott uralkodócsaládból, a porosz herceggel kötött frigye morganatikusnak számított – ezt ellensúlyozandó ugyan május 28-án a menyasszony gróf Hohenau (Gräfin von Hohenau) rangot kapta a porosz uralkodótól,[3] azonban születendő gyermekeik nem formálhattak igényt a porosz trónra. Albert porosz királyi herceg és Rosalie von Rauch kapcsolatából két gyermek született:
gróf Wilhelm von Hohenau (1854–1930), porosz tábornok, első felesége gróf Laura Saurma von und zu der Jeltsch, második felesége Margit hohenlohe–öhringeni hercegnő
gróf Friedrich von Hohenau (1857–1914), felesége Charlotte von der Decken.
A rangon aluli frigy miatt Albert királyi herceg a porosz udvar elhagyására kényszerült. Drezda közelében vásárolt magának birtokot, ahol 1850–54 között Adolf Lohse tervei alapján saját palotát – Albrechtsschloss – építtetett. A család 1856 után visszatérhetett a porosz fővárosba, lakhelyükként a porosz herceg egykori, a Wilhemstraßén található rezidenciája szolgált, amit 1860–62 között jelentősen átalakíttattak Adolf Lohse építésszel.
Albert porosz királyi herceg berlini palotájában hunyt el 1872. október 14-én. Egészségét nagyon megviselte a franciák ellen folytatott háború: július 16-án a francia főváros közelében agyvérzést kapott, melyből már nem tudott felépülni. Az október közepén elszenvedett második agyvérzés okozta halálát. A Charlottenburg-palota mauzóleumában temették el. Szászországi birtokait morganatikus kapcsolatából való gyermekei, berlini lakhelyét első házasságából származó fia örökölte. A fővárosi palotához közel fekvő egyik utcát 1891-ben a Prinz-Albrecht-Straße névre keresztelték. A palotában a nácik uralma idején az utcában működött Gestapo és az SS központja, míg maga a palota az SS alá tartozó SD bázisa lett. Berlin bombázása során az épület súlyosan megrongálódott, végül 1955-ben elbontották. 1859-ben a herceg tiszteletére kereszteltek el egy újonnan nemesített almafajtát (Prinz Albrecht von Preußen).[4] A Charlottenburg-palotával szemközt szobrot emeltek emlékére.
Jegyzetek
↑„4 Princely flappers to get great wealth” (fizetős), The Washington Post, 1926. május 11., 15. oldal. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 28.) (angol nyelvű) „Sole Heirs of Albrecht Line of Hohenzollern Family; Oldest Is 15. ARE COUSINS OF WILHELM”
Ez a szócikk részben vagy egészben az Albrecht von Preußen (1809–1872) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Familiengeschichte Prinz Albrecht von Preußen (angol, német nyelven). A Schloß Albrechtsberg hivatalos honlapja. Konzert- und Kongressgesellschaft mbH Dresden. (Hozzáférés: 2011. február 27.)
Zeidler, Hans, Heidi Zeidler. Der vergessene Prinz. Geschichte und Geschichten um Schloß Albrechtsberg (német nyelven). Drezda: Verlag der Kunst (1995). ISBN 3-7608-0341-5
