Frigyes Károly porosz herceg 1828. március 28-án jött világra szülei berlini palotájában Károly porosz királyi herceg (1801–1883) és Mária szász–weimar–eisenachi hercegnő (1808–1877) elsőszülött gyermekeként, egyben egyetlen fiaként. A családban rajta kívül még két leánygyermek született. Édesapja híres műgyűjtő és bőkezű mecénás volt, családjának több, a bennük elhelyezett műkincsekről híres palotát építtetett, és egy parkot is létrehozott. Édesanyja anyai ágról az orosz cári családból származott, gyermekként a kor kulturális fővárosában, a weimari udvarban nevelkedett.
A család hagyományainak megfelelően Frigyes Károly herceget katonás, szigorú szellemben nevelték azzal a szándékkal, hogy felnőttként csatlakozik majd a hadsereghez.[4] 1842–1846 között a porosz herceg a későbbi hadügyminiszter, gróf Albrecht von Roon katonatiszt felügyelete alatt részesült katonai kiképzésben. A gróf akkor is a herceggel tartott, mikor 1846-ban a bonni egyetem hallgatója lett.[5]
Katonai pályafutása
Tanulmányai befejezése után, 1848-ban a herceg kapitányi rangban gróf Friedrich von Wrangel tábornok seregébe került. Részt vett az első schleswigi háborúban; a schleswigi és a dybbøli ütközetekben személyes bátorságáról tett bizonyságot.[4] Ennek köszönhette 1849-es előléptetését őrnaggyá és felvételét a vezérkarba. Ugyanezen évben részt vett a badeni hadjáratban is, minek során a wiesenthali csatában a huszárezredek parancsnokaként súlyosan megsérült.[5]
Az elkövetkező években a herceg egyre feljebb került a ranglétrán: 1852-ben ezredes, 1854-ben vezérőrnagy, 1856-ban altábornagy lett. Frigyes Károly herceg a békeidőszakot arra használta fel, hogy hadtudományi kutatásokat folytasson, aminek eredményeit tiszttársaival esszék és színes nyomatokkal illusztrált tanulmányok formájában osztotta meg. A szárd–francia–osztrák háború alatt a francia sereg taktikáját és felépítését tanulmányozta.[4]1860-ban a herceg összegyűjtött írásait Eine militärische Denkschrift von P. F. K. címmel, a szerző tudta és teljes nevének feltüntetése nélkül könyv formájában is kiadták.[5] A mű reformjavaslataival nagy érdeklődésre tett szert. A III. hadtest parancsnokaként ezeket a reformokat a herceg megvalósíthatta a gyakorlatban is, nagyban hozzájárulva ezáltal a porosz hadsereg hatékonyságának növeléséhez. Négy évet szentelt annak, hogy a porosz katonai rendszert rugalmasabbá tegye azáltal, hogy a tiszteknek nagyobb szabadságot biztosít a döntéshozatalban.[4]
1864-ben a porosz herceg a tüzérség vezérezredeseként vezette a porosz haderőt a második schleswigi háborúba. A sikertelen missundei támadás után a herceg februárban Arnisnál kitört a Schlei területéről, és arra kényszerítette az ellenséget, hogy a Danevirke sáncrendszerét feladva dybbøli védelmi vonalig vonuljanak vissza. A dybbøli ostromot a porosz seregek április 7-én kezdték meg a herceg vezetésével; április 18-ára a csata elsöprő porosz győzelemmel ért véget. Az ütközet kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a poroszok és az osztrákok megnyerték a háborút a dánokkal szemben. Frigyes Károly herceg májusban átvette a porosz seregek főparancsnokságát Wrangeltől; seregei végigvonultak Jyllandon és Alsenen. A porosz király a győzelmek miatti hálája és elismerése jeléül egy udvarházat ajándékozott unokaöccsének, amit a herceg 1865. január 13-án döntő csatájára emlékezve a Düppel névre keresztelt. Az udvarház köré később egész szomszédság épült ki; a területet Berlin-Düppel néven 1928-ban csatolták a német fővároshoz.
Frigyes Károly porosz herceg csapatai Bohémiában, 1866
Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború kezdetén a porosz herceget kinevezték a porosz 1. sereg – a második, harmadik és negyedik hadtestet magában foglaló had – élére. Felső-LausitzbólBohémiába vonult, ahol is június 26–június 28. között sorban rajtaütött a Liebenaiu, Podol és Münchengrätz mellett állomásozó osztrák seregeken. Június 29-én a gróf Eduard Clam-Gallas vezette osztrák csapatra megsemmisítő vereséget mért a gitschini csatában; hogy utána egyesülve a többi porosz haderővel július 3-án részt vegyen a königgrätzi csatában. Frigyes Károly herceg hadsereg támadott elsőként kora reggel; mikor a porosz trónörökös megtámadta az osztrák jobbszárnyat, a herceg előretörése megakadályozta a számbeli fölényben lévő osztrák centrumot, hogy a jobbszárny segítségére siessen. A csata megnyerése után a porosz herceg seregével egészen Bécs térségéig nyomult.[5]
1867-ben Frigyes Károly porosz herceg a kelet-poroszországi Labiau–Wehlau választókerület képviselőjeként bekerült az alakuló Észak-német Szövetség parlamentjébe.
A porosz–francia háború alatt Frigyes Károly herceg a porosz 2. hadsereg parancsnokaként szolgált és több ütközetben is kitűnt hadvezetői képességével. 1870. augusztus 16-án a Mars-la-Tour mellett zajló csatában a François Achille Bazaine marsall irányította francia rajnai haderőt egészen metzi erődig szorította vissza. Augusztus 18-án a gravelotte-i összecsapásban az ellenség jobb szárnyának megtámadása tette lehetővé a német győzelmet; a csata után a herceg az első és a második hadsereggel a metzi erőd elfoglalására kapott parancsot. Frigyes Károly herceg visszafoglalta a Bazaine marsall által meghódított területeket és hetvennapos ostrom után, október 27-én az erőd feladására kényszerítette a francia hadsereget. A másnap tábornaggyá előléptetett Frigyes Károly porosz herceg november 2-án három német hadtest élén a Loire irányába vonult a célból, hogy feltartsa a Párizs megsegítésére siető francia erőket. Miután visszaverték a francia támadásokat, december 3-án a herceg elrendelte a támadást. A következő nap a németek elfoglalták Orléans városát, a franciákat Bourges és Le Mans vonaláig késztette visszavonulásra. 1871 januárjában Le Mans térségében a herceg több ütközetet is vívott Alfred Chanzy ellen;[6] minek végkimeneteleként a francia sereg összeomlott és elveszítette lehetőségét arra, hogy a francia főváros megmentésére lehessen.
A háború után Frigyes Károly porosz herceg főfelügyelői posztot kapott és a porosz lovasság ellenőre lett. II. Sándor orosz cár orosz tábornagyi rangot adott a hercegnek, aki ezen felül az osztrák–magyar császári és királyi hadseregben is tiszti pozíciót töltött be.
Házassága és gyermekei
Frigyes Károly porosz herceg
Frigyes Károly porosz herceg 1854. november 29-én a dessaui kastélyban feleségül vette Mária Anna anhalti hercegnőt (1837–1906), IV. Lipót anhalt–dessaui herceg leányát, akivel a hercegnő édesanyja révén másodfokú unokatestvéri rokonságban állt. A fiatal pár kezdettől fogva jómódban élt: a porosz herceg igen magas fizetést kapott a hadseregben, illetve Frigyes Károly édesapjának halálakor a hatalmas vagyon mellett a berlini palotát és a glienickei vadászkastélyt és parkot is megörökölték. A házasság az öt gyermek ellenére boldogtalan volt.[7] A herceg nem volt hűséges feleségéhez; felesége válással is megfenyegette őt egy udvarhölggyel való viszonya miatt.[8]
Frigyes Károly porosz herceg és Mária Anna anhalti hercegnő kapcsolatából öt gyermek született, akik közül négy érte meg a felnőttkort:[9]
Lujza Margit (1860–1917), házassága révén Connaught hercegnéje
Frigyes Lipót (1865–1931), a Német Császári Hadsereg tisztje, szabadkőműves, felesége Lujza Zsófia schleswig–holsteini hercegnő.
Frigyes Károly herceg kedvenc tartózkodási helye a dreilindeni erdőben 1869-re felépült vadászkastély volt. A herceg minden évben legalább öt hónapot töltött a kastélyban, míg az év többi részében főként berlini palotájában lakott. A vadászatért rajongó herceg minden szezonban híres ünnepségeket rendezett; emellett viszont erdőgazdálkodással és ültetvények telepítésével és a vadállomány gondozásával is foglalkozott. Theodor Fontane munkájában, a Wanderungen durch die Mark Brandenburg című írásában egy egész fejezetet szentelt a vadászkastély és a porosz herceg ottani életének bemutatására.[10]
„Civilben a herceg sportember és világfi volt, a jólét kedvelője és az örömök megszállott keresője.”[4] A vadászat mellett a herceg másik kedves elfoglaltsága az utazás volt. Több keleti úton is részt vett; utolsó útja 1883-ban volt Egyiptomba és Szíriába. A herceg katonái között hatalmas népszerűségnek örvendett; ők találták ki számára a franciák elleni háború alatt a „vörös herceg” elnevezést.[4]
Frigyes Károly porosz herceg 1885. június 15-én hunyt el glienickei vadászkastélyában egy előző nap elszenvedett agyvérzés következtében.[4] A német császári udvar egy hónapon át tartó gyászt rendelt el a herceg halála miatt; a hadsereg fekete karszalagot viselt. 1888-ban az Oder-menti Frankfurtban lovasszobrot emeltek emlékére.[5]
↑Frederick Charles’ Widow (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1886. május 23. [2014. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
Rönnefarth, Helmuth. Friedrich Karl von Preußen, Neue Deutsche Biographie (német nyelven). Berlin: Duncker & Humblot, 566. o. (196í). Hozzáférés ideje: 2010. november 11.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Karl von Preußen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Prince Friedrich Karl of Prussia (1828–1885) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Schubersky, Erast (1994. 12). „Prinz Friedrich Karl von Preußen und seine Ordensschnallen”. Zeitschrift für Heereskunde (374).
Luther, Helmuth. Friedrich Karl von Preußen. Das Leben des „roten Prinzen” (német nyelven). Berlin: Frieling Verlag (1995). ISBN 3-89009-861-4
.PNG)
