Sarolta Friderika porosz hercegnő, férjezett Sarolta Friderika szász–meiningeni hercegné (németül: Prinzessin Charlotte Friederike von Preußen, Erbprinzessin von Sachsen-Meiningen, teljes nevén Friederike Luise Wilhelmine Marianne Charlotte; Berlin, 1831. június 21. – Meiningen, 1855. március 30.) porosz hercegnő, házassága révén szász–meiningeni trónörökös hercegné.
Élete
Származása és gyermekkora
Sarolta Friderika porosz hercegnő 1831. június 21-én jött világra a ma Berlin Pankow kerületében található Schönhausen-kastélybanAlbert porosz királyi herceg (1809–1872) és Marianna holland királyi hercegnő (1810–1883) elsőszülött gyermekeként. A családban öt gyermek született – közülük hárman érték meg a felnőttkort –, ennek ellenére a szülők 1845-ben különköltöztek, négy évvel később pedig elváltak. A független szellemű holland hercegnő szeretőjével és törvénytelen fiúgyermekével saját birtokán élt. Sarolta Friderika hercegnő és testvérei édesapjuknál maradtak, nevelésükről apai nagynénjük, a gyermektelen Erzsébet Ludovika porosz királyné gondoskodott.[2]
A zenei érdekeltségű családban hamar felfedezték a hercegkisasszony zene iránti tehetségét, s ennek megfelelően igyekeztek számára a legkiválóbb mestereket biztosítani: tanította például Wilhelm Taubert, Theodor Kullak és Julius Stern.[3][4] A hercegnő számos hadi indulót – többek között a Geschwindmarsch (Marsch des Garde-Kürassier-Regiments) Nr. 55 és a Defiliermarsch für türkische Musik Nr. 162 címűeket –, dalt és zongoradarabot szerzett.[3][5] Gyermekei közül egyetlen leánya örökölte tehetségét, Mária Erzsébet hercegnő zeneszerzőként vált ismertté.
Házassága és gyermekei
Származásánál és édesanyja örökségénél fogva Sarolta Friderika hercegnő igencsak „jó partinak” számított. A brit hercegnőként született porosz trónörökösné egyik fivéréhez szerette volna feleségül adni a hercegnőt, akinek kezére a későbbi I. Albert szász király[6] is pályázott. A hercegnő azonban György szász–meiningeni trónörököst (1826–1914) választotta, akihez nemcsak gyengéd szálak fűzték, de házasságukat családjaik is támogatták politikai megfontolásból. A trónörökös és a hercegnő érdeklődési köre azonos volt, mindketten a rajongásig szerették a színházat.[7] A pár viszonylag rövid jegyességet követően, 1850. május 18-án házasodott össze a Charlottenburg-kastélyban. A házassági ajándékok közé tartozott a menyasszony édesanyja részéről egy, a Comói-tó partján található kúria, amit a hercegnő tiszteletére keresztelte a Villa Carlotta névre;[8] valamint szintén a holland hercegnő adott értékes műtárgyakat a friss házasoknak.[7]
A szoros porosz kapcsolatok miatt a házaspár legtöbb idejét a porosz királyi udvarban töltötte, azonban gyermekeik születésekor mindig visszatértek Meiningenbe.[7] György meiningeni hercegnek és Sarolta Friderika porosz hercegnőnek négy gyermeke született:
György Albert (1852–1855), kisgyermekként elhalálozott
Mária Erzsébet (1853–1923), nem házasodott meg, zeneszerzőnő
fiúgyermek (1855), csecsemőként elhalálozott.
Sarolta Friderika szász–meiningeni hercegné alig egy hónappal második fia halálát követően, 1855. március 29-én hozta világra negyedik gyermekét. A csecsemő és az édesanya is a következő napon meghaltak gyermekágyi láz következtében. Mindkettőjüket a meiningeni uralkodócsalád kriptájában temették el. A feleségét mélyen gyászoló meiningeni trónörökös hamar újranősült, árván maradt gyermekeinek anyát biztosítandó.
↑ abThe Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑Minkels, Dorothea. Elisabeth von Preussen: Königin in der Zeit des Ausmärzens (német nyelven). Books on Demand, 465. o. (2008. február 18.). ISBN 978-3837012507
↑Stern, Richard. Erinnerungsblätter an Julius Stern (német nyelven). LLC, 143. o. [1886] (2008)
↑Hofmeister, Adolf Moritz. Handbuch der musikalischen Literatur; oder, Allgemeines systematisch-geordnetes Verzeichnis der in Deutschland und in den angrenzenden Ländern gedruckten Musikalien auch musikalischen Schriften und Abbildungen, mit Anzeige der Verleger und Preise, 5. kötet (német nyelven), F. Hofmeister, 13. o. (1860)
↑Marburg, Silke. Europäischer Hochadel: König Johann von Sachsen (1801-1873) und die Binnenkommunikation einer Sozialformation, 1. (német nyelven), Oldenbourg Akademieverlag, 283. o. (2008. február 25.). ISBN 978-3050043449
↑Toeche-Mittler, Joachim. Armeemärsche – II. Teil: Sammlung und Dokumentation, 2. (német nyelven), Neckargemünd: Kurt Vowinckel Verlag [1971] (1977)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Charlotte von Preußen (1831–1855) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Princess Charlotte Frederica of Prussia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.