Gilly építészeti főtanácsos alatt tanulta és gyakorolta az építészetet. 1803-ban Itáliába utazott, 1805-ben hazájába tért vissza. 1810-ben elkészítette Lujza porosz királyné mauzóleumának tervét. 1815-ben titkos építészeti főtanácsos lett, 1820-ban az építészet tanára az akadémián. 1816-ban építette Berlinben a Királyi Őrség épületét, azután a királyi színház újjáépítését fejezte be. 1819-ben építette a Várhidat, 1821-ben a nemzeti emléket a Kreuzbergen, 1824-ben a Werder-féle gót templomot. Ezen időszak fő műve volt az 1825–30 között épült Altes Museum.[11] Schinkel készítette az előcsarnok falképeit is. 1832–35 között építette a régi építészeti akadémiát középkori motívumokkal, amelyeket többek között a potsdamiBabelsberg kastélynál, a zittaui városházánál is alkalmazott. Összesen 83 építménye készült el. Meg nem valósult tervei közé tartoznak pl. az athéni Akropolisz királyi várrá való átalakításnak terve, a krími Orianda császári palota, II. Frigyes porosz király emlékének terve.
Publikációk
Építészeti tervei 26 füzetben jelentek meg.
Családja
Felesége Susanne Berger (* 1784, Stettin; † 1861. május 27., Berlin), egy szczecini borkereskedő leánya volt, négy gyermekük született: Marie (* 1810), Susanne (* 1811), Karl Raphael (* 1813) és Elisabeth (* 1822).
Emlékezete
Sírja Berlinben található.
Galéria
A Királyi Őrség egykori épülete Berlinben (ma a Háborúk és diktatúrák áldozatainak emlékhelye)
A berlini Schinkel tér emlékművel, hátul a Werder-féle templom
A ratibori (ma Racibórz) bíróság Schinkel terve alapján készült épülete
Schinkel sírja Berlinben
Karl Friedrich Schinkel portréja az 1936-os 1000 birodalmi márkás bankjegyen.
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)