Adony a bronzkortól lakott település, amely földrajzi helyzeténél fogva mindig jelentős színtere volt a különböző népek és kultúrák békés vagy éppen harcos találkozásának, együttélésének.
Már a kora középkorban királyi birtokként, Odon nevű oppidumként (mezőváros) említik az oklevelek. Mohácsra menet II. Lajos király innen küldte utolsó kétségbeesett segélykiáltását az ország nemességének.
A török hódoltság majd másfél évszázados ideje alatt – az akkor Jancourteran néven török erődként szolgáló település – magyar őslakossága részben elmenekült, részben elpusztult.
A török kiűzése után az őslakosság meginduló visszatérésével párhuzamosan a szervezett és spontán betelepülésnek köszönhetően jelentős számú német és szlovák népesség jelent meg a magyar és az évtizedek óta itt élő szerb (rác) lakosság mellett. Közülük létszámában, közösségi és kulturális homogenitásában is a németség vált domináns erővé. Ezt jelzi az is, hogy a letelepülésüket követő évtizedben (1723-ban) már templomot építettek. Az anyakönyvezés 1733-ban kezdődött meg. A 18–19. századi iratokban Adony német nyelvű mezővárosként említtetik. A németek hozták be magukkal a máig élő Szent Orbán-kultuszt, a szőlő és a bor védőszentjének ünnepét, valamint a gazdálkodás és a mindennapi lét kultúrájának számos elemét. A zenében és a táncban is mind a mai napig élő kulturális hagyományt teremtettek és örökítenek tovább.
A 19. században a felgyorsuló polgári fejlődéssel polgári szerveződések jöttek létre, és megszületett a helyi sajtó, mely a járási székhely népünnepélyeiről, műkedvelő és jótékonysági színielőadásairól, kiállításairól tudósított. A helyi gazdasági kultúra speciális elemeiként jelennek meg a századok során a szőlőműveléssel, a borászattal, a halászattal, a vízimolnárkodással és számos más iparral kapcsolatos szokások, hagyományok. Több helyi legenda, mese és dal őrzi és örökíti tovább az akkoriak gondolkodás- és érzelemvilágát, élet- és világszemléletét.
A német nyelvűmisézés már a 19. század utolsó harmadában megszűnt, s jórészt ennek következtében a német nyelv használata is eltűnt a hétköznapokból.
1891-ben Adony mint nagyközség 4426 lakossal rendelkezett, ebből 3372 magyar és 1002 német nemzetiségű volt.
A 20. század első felében járási székhelyként bizonyos központi szerepkört töltött be és töretlenül fejlődött, polgárosodott. Amikor 1871-ben a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult.
Vezető szerepét a szocializmus alatt Dunaújváros (Sztálinváros) felépítésével vesztette el. Azonban rövid megtorpanás után fejlődése az elmúlt évtizedekben új lendületet vett: kiépült a városi infrastruktúra. A ’70-es évek közepétől lassan újraszerveződött – először elsődlegesen az amatőr művészeti mozgalom keretében – a helyi társadalom. Ekkor alakult meg az 1927 óta működő Fúvószenekar mellett a Gyöngyvirág Női Kar, a Néptánccsoport és a Népdalkör. A helyi sajtó is újraindult: Duna-Adony címmel helyi hírlap, továbbá számos kulturális és helytörténeti kiadvány jelent meg. A kiállítások és előadások mellett fokozatosan polgárjogot nyert az Orbán-fesztivál rendezvénysorozata és több más, a hagyományőrzés vagy a hagyományteremtés szándékával elinduló kezdeményezés. A község 1995-ben hivatalos kapcsolatot vett fel a németországi, Hessen tartománybeli Oberweser-Oedelsheim községgel. 1998-ban megalakult az Adonyi Német Kisebbségi Önkormányzat. 2004-ben városi rangot kapott.
A település legnépszerűbb látnivalói a Kastély-park, a Szőlőhegy, a halastavak és a Duna, illetve a Nagysziget természeti szépségei; az Orbán-kápolna, a barokk templom és az emlékpark.
2001-ben a lakosság 1,8%-a volt német nemzetiségű. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,2%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 2,2% németnek, 0,2% románnak, 0,3% szerbnek mondta magát (13,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 40%, református 3,7%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 23,4% (31,6% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 89,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% németnek, 0,4% cigánynak, 0,2% szerbnek, 0,2% lengyelnek, 0,1-0,1% szlovénnek, ukránnak, románnak és szlováknak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 28,7% volt római katolikus, 3,6% református, 0,4% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,5% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 21,6% felekezeten kívüli (43,6% nem válaszolt).[17]
Nevezetességei
A Jupiter Dolichenus-szentély alaprajza, Vetus Salina
2006-ban adták át az Adony Kikötő Gabonatárház és Logisztikai Központot. Két egymás mellett lévő telepen, 170 000 m² alapterületen, összesen 84 db, közel 700 000 tonna gabona (és egyéb áruféleség) tárolására alkalmas, európai színvonalú bázis jött létre.
.svg)
