1999-es és 2008-as UEFA-bajnokok ligája sikereik után a United képviselte az UEFA csapatait a 2000-es és a 2008-as klubvilágbajnokságon. 2000-ben csak a csoportkörben szerepeltek, de 2008-ban az első angol csapatként megnyerték a tornát.
Áttekintés
Az első évek
Azt követően, hogy a United az előző évben megnyerte a bajnokságot, a csapat először helyet kapott egy európai kupasorozatban az 1956–1957-es szezonban. Az előző szezon bajnoka, a Chelsea, el lett tiltva a szerepléstől, mert a Football League elnöke, Alan Hardaker attól félt, hogy rontaná az angol labdarúgás helyzetét. Ennek ellenére Matt Busby, a Manchester United menedzsere viszont sokkal inkább előretekintő volt, és mindenképpen Európában akarta látni a Vörös Ördögöket. Stanley Rous, az angol labdarúgó-szövetség (és később a FIFA) elnöke támogatásával elérte, hogy a manchesteriek indulhassanak az 1956–1957-es bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK).
A csapat első nemzetközi mérkőzését az Anderlecht ellen játszott a BEK selejtezőjében, a brüsszeliParc Astrid stadionban. A United 2–0-ra diadalmaskodott 35 ezer néző előtt. A visszavágót a Manchester City stadionjában, a Maine Roadon játszották, mert az Old Traffordon még nem voltak felszerelve az európai mérkőzésekhez szükséges reflektorok. A találkozó végeredménye 10–0 lett, ami napjainkig is rekord a klub történetében. A selejtezőben elért sikereket követően az elődöntőig menetelt a United, legyőzve a Borussia Dortmund és az Athletic Bilbao csapatát, mielőtt a klub kiesett a Real Madrid ellen. A spanyol fővárosi csapat első mérkőzését a Santiago Bernabéu stadionban játszották, 135 ezer néző előtt, ami rekord. A szezonjuk 5–3-as összesítéssel véget ért Európában, a madridiak öt sorozatban megnyert BEK-címük másodikját szerezték meg.
A United ismét bajnok lett a szezonban, így sorozatban másodjára a bajnokcsapatok Európa-kupájában indulhattak az 1957–1958-as szezonban. A selejtezőben 9–2-es összesítéssel kiejtették a Shamrock Roverst, az első fordulóban a Dukla Praha csapatát kapták. A prágai visszavágó után a csapat Manchesterbe tartott volna, de a város fölötti köd miatt a repülővel való utazás nem volt lehetséges. Ennek következtében gyorsan össze kellett dobnia egy utazási tervet a csapatnak, aminek következtében Hoek van Holland faluból utaztak volna Harwich-ba komppal, majd onnan vonattal Manchesterbe. Ennek következtében a játékosok nagyon fáradtak voltak, a Birmingham City ellen csak egy 1–1-es döntetlent tudtak elérni.
Hogy ilyen helyzetbe többet ne kerüljenek, a csapat úgy döntött, hogy kibérelnek egy repülőgépet a negyeddöntő visszavágójára a Crvena zvezda ellen. A 2–1-es hazai győzelem után a 3–3-as idegenbeli döntetlen azt jelentette, hogy a csapat továbbjutott az elődöntőbe. A Manchesterbe tartó visszaúton a csapat gépe (British European Airways 609-es járat) leszállt Münchenben, hogy megtankoljanak. A kásás jéggel borított Müncheni reptérről az első felszállási próbálkozás sikertelen volt egy motorhiba miatt, a második próbálkozást is ugyanez a probléma akadályozta meg. Fél órával, és egy mérnöki ellenőrzéssel később a repülőgép megkapta az engedélyt az indulásra. A tervek szerint a gépet lassabban gyorsították, így csak később hagyta el a felszállópályát. Amint a gép elérte a 117 csomós (217 km/órás) sebességet, amikor már nem biztonságos megszakítani a felszállási próbálkozást, az volt az elvárás, hogy a repülőgép sebessége tovább fog növekedni, és így sikeresen felszállhatott volna. Ennek ellenére hirtelen 112, majd 105 csomóra esett vissza a sebesség, így a gép nem tudott felszállni a kifutópálya vége előtt. A repülőgép a kifutópálya végén lecsúszott, átszakított egy kerítést, majd bal szárnyával egy közelben lévő családi háznak ütközött.
A katasztrófában a negyvennégy utasból huszonegy azonnal meghalt, míg ketten napokkal később a kórházban. Az áldozatok közül nyolcan játékosok voltak: Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor és Billy Whelan, míg a csapat titkára Walter Crickmer, illetve két edzője, Tom Curry és Bert Whalley meghaltak. Matt Busby is komolyan megsérült, de két hónapnyi ápolás után teljesen felépült. Annak következtében, hogy a csapat nyolc játékosa is meghalt, és sokan még kórházban voltak, az AC Milan elleni elődöntőre egy megviselt kerettel állt ki a United. Az Old Traffordon ennek ellenére is 2–1-re nyertek a Vörös Ördögök, de Olaszországban már 4–0-ra kikaptak, véget vetett az álomnak. Megemlékezésként az áldozatokról, az UEFA úgy döntött, hogy engedélyezi, hogy a United elinduljon az 1958–1959-es BEK-évadban, a BSC Young Boys ellen kezdve a szezont. Ennek ellenére a Football League megtagadta a csapat indulási jogát, mert a katasztrófa által nehezített évben nem lettek bajnokok. A Young Boys találkozókat barátságos mérkőzésként lejátszották.
Visszatérés Európába
Az 1963-as angol kupagyőzelem után a United visszatért Európába egy öt éves távolmaradás után, az 1963–1964-es kupagyőztesek Európa-kupájában szerepelve. A csapat a negyeddöntőig jutott, a selejtezőben legyőzve a Willem II-t, majd a nyolcaddöntőben a címvédő Tottenham Hotspurt. A negyeddöntőben a Sporting CP ellen játszottak, az első mérkőzést 4–1-re nyerve, így egy nagy vereség kivételével biztosnak tűnt a továbbjutásuk. A United 5–0-ra kikapott idegenben, ami máig a csapat történetének legnagyobb nemzetközi veresége.
A következő évben a Manchester United visszatért a bajnokcsapatok Európa-kupájába, először a légikatasztrófa óta, miután a bajnokságot gólátlaggal megnyerték a Leeds United ellen. Azt követően, hogy az első két fordulóban megverték a finn Helsingin JK és a kelet-német Vorwärts Berlin csapatát, a United a négyszeres bajnok, kétszeres győztes, és előző évben ezüstérmes Benficával mérkőzött meg. A portugálok legjobb játékosa, Eusébio, nem sokkal korábban nyerte meg egyetlen Aranylabdáját, és részben emiatt a Benfica volt az esélyes. Ennek ellenére a hazai mérkőzésen a United 3–2-re nyert, míg a visszavágón 5–1-re verte el a portugálokat az Estádio da Luz stadionban, amit sokan George Best pályafutása legjobb mérkőzésének tekintenek.[1][2] A következőben a United a Partizan csapatát kapta, először tértek vissza Belgrádba a müncheni katasztrófa óta. Best az FA-Kupa hatodik fordulójában megsérült néhány héttel korábban, és ugyan játszott az első, idegenbeli mérkőzésen, a United 2–0-ás vereséget szenvedett a JNA-stadionban. A visszavágón ugyan nyertek a manchesteriek, de Nobby Stiles egy találata nem volt elég a továbbjutáshoz. A szezon végén Matt Busby, aki úgy érezte, hogy az európai álma sose fog beteljesülni, elgondolkozott a visszavonuláson, de a csapat következő évi bajnoki címe meggyőzte, hogy még egy utolsó alkalommal megpróbálja elérni célját.
Az első angol európai cím
A Manchester United négy ponttal megelőzve a Nottingham Forestet megnyerte az 1966–1967-es bajnokságot, egy mérkőzéssel a szezon vége előtt. Három éven belül így másodjára szerepelhetett a csapat a bajnokcsapatok Európa-kupájában. Miután legyőzték a máltai bajnok Hibernianst az első fordulóban, a United ismét Jugoszláviába utazott, ezúttal az FK Sarajevo ellen játszottak. Hosszú útjukat követően egy nagyon erőszakos mérkőzés várta őket, a végeredmény 0–0 lett. A második mérkőzés is hasonló körülmények között folyt le, de John Aston és George Best találatainak köszönhetően biztos helyzetbe került a csapat. Ugyan a jugoszlávok szépítettek, a United a negyeddöntőbe jutott, ahol a Górnik Zabrze ellen játszottak. Az Old Traffordon 2–0-ra győzött a United, Stefan Florenski öngólja és Brian Kidd találata révén. A lengyelek az utolsó nyolc csapat közül az egyik legjobbnak számítottak, de 1–0-ás győzelmük hazai pályán nem volt elég arra, hogy megakadályozzák az angolok elődöntőbe jutását. Az utolsó előtti fordulóban a United a Real Madrid ellen mérkőzött meg, hazai pályán 1–0-ra tudott nyerni a csapat. Végül ez elégnek is bizonyult a továbbjutáshoz, mivel a visszavágó a Bernabéuban 3–3 lett. A Wembley Stadionban lejátszott döntőben a United 4–1-re verte meg a Benficát, hogy az első angol csapatként nemzetközi címet nyerjen. Best ismét betalált, Bobby Charlton duplája és a 19. születésnapján gólt szerző Kidd mellett.
A United a következő évben elődöntős volt a bajnokcsapatok Európa-kupájában, de kikapott a Milantól. Ezt követően hét évig voltak távol az európai kupáktól.
Ismét Európában
Matt Busby 1968–1969-es szezon végi visszavonulása után a United története egyik legrosszabb időszaka kezdődött meg, 1974-ben kiestek az első osztályból. Tommy Docherty vezetésével azonnal visszajutott a csapat az első osztályba, amit követően azonnal európai szereplést (UEFA-kupa) harcolt ki a csapat, harmadikként zárva a szezont.
Amikor véget ért az angol csapatok tiltása az európai sorozatokból, a United az 1990–1991-es szezon angol képviselője volt a kupagyőztesek Európa-kupájában, miután megnyerték az FA-kupát. Európába győztesként tértek vissza, a döntőben 2–1-re verték meg a Barcelonát, Mark Hughes kétszer talált be.[3] Az 1991–1992-es szezonban nem tudták megvédeni a címüket, a második fordulóban kikaptak az Atlético Madridtól, majd 1992–1993-ban az első lehetőségnél kiestek az UEFA-kupából.
1993-as Premier League-címükkel a United bejutott az UEFA-bajnokok ligája első szezonjába, 1969 óta először szerepelve a legrangosabb európai kupába. A United a második fordulóban kiesett, a Galatasaray elleni 3–3-as döntetlen idegenben szerzett gólok miatt nem volt elég.[4] Az 1996–1997-es szezonig nem volt nagy szerepe a Unitednek európai sorozatokban, mikor elérték az UEFA-bajnokok ligája elődöntőjét, ahol a Borussia Dortmund ellen estek ki. Ebben a szezonban kapott ki először hazai pályán a United, 40 évnyi európai kupaszereplés után, mikor a csoportkörben 1–0-ra nyert ellenük a Fenerbahçe az Old Traffordon.[5]
1999-ben 31 év után nyert újra európai trófeát a United, mikor Teddy Sheringham és Ole Gunnar Solskjær, 91., illetve 93. percben szerzett góljai 2–1-es győzelmet hoztak a csapatnak a Bayern München elleni UEFA-bajnokok ligája-döntőben.[6] 2003–2004-ben a United a nyolcaddöntőben kiesett a Porto ellen, hét év után először nem jutottak el a negyeddöntőig.[7]
A Manchester United három UEFA-bajnokok ligája-érme a 2008–2011 közötti négy szezonból
Három rövid UEFA-bajnokok ligája-szezon után a United 2006–2007-ben elődöntőbe jutott, miután a negyeddöntőben 2–1-re kikaptak,[8] majd a visszavágóban 7–1-re megverték az AS Roma csapatát.[9] Az első mérkőzésen 3–2-es előnyt szereztek az AC Milan ellen,[10] de a visszavágóban 3–0-ra kikaptak, így az angol házidöntő a Liverpool ellen nem történt meg.[11] Egy évvel később viszont már a két angol csapat egyike voltak a moszkvaiLuzsnyiki Stadionban, ahol az 1–1-es végeredményű döntőben büntetőkkel megverték a Chelsea-t, megnyerve harmadik UEFA-bajnokok ligája címüket.[12]
Az után, hogy a 2013–2014-es szezonban hetedik lett a csapat David Moyes vezetésével, a United 25 év után először nem indult európai kupasorozatban,[17] de egy évvel később már vissza is tértek, Louis van Gaal az UEFA-bajnokok ligája selejtezőt érő negyedik helyig vezette a klubot a bajnokságban.[18] A 2005–2006-os szezon óta először kellett a selejtezőben szerepelnie a Unitednek, amikor a Debrecent verték meg.[19]
A 2015–2016-os FA-kupa megnyerése (és a bajnoki ötödik hely megszerzése) után a United 2016–2017-es szezonját az Európa-ligában kezdte, először 1995–1996 óta. A csapat meg is nyerte a kiírást, az Ajaxot 2–0-ra legyőzve a döntőben, először diadalmaskodva a sorozatban. Ezzel az ötödik csapat lettek, amely az UEFA mindhárom kiírását megnyerte.[20]2019–2020-ban ismét az Európa-ligában kellett szerepelniük gyenge bajnoki teljesítményük miatt, az elődöntőben a Sevilla ellen estek ki. A 2020–2021-es kiírásban, amibe (2015–2016-hoz hasonlóan) az UEFA-bajnokok ligája csoportköréből estek ki a harmadik helyen, ismét a döntőig meneteltek, a Villarreal ellen kaptak ki büntetőkkel (10–11).[21] A 2012–2013-as szezonban megszerzett bajnoki címük óta a csapat még egyszer se jutott el az UEFA-bajnokok ligája elődöntőjéig. 2021–2022-ben a Vörös Ördögök elsők voltak a csoportkörben, de a nyolcaddöntőben kiejtette őket az Atlético Madrid ellen, 2–1-es összesítéssel. A 2021–2022-es szezonban hatodikak lettek, ismét az Európa-ligában szerepeltek a következő évben, Erik ten Hag első szezonjában. A csoportkört másodikként zárták, kevesebb szerzett góljuk miatt. A rájátszásban, illetve a nyolcaddöntőben legyőzték az FC Barcelonát és a Real Betis csapatát, majd a későbbi győztes Sevilla kiejtette őket.[22] A 2022–2023-as szezonban a bajnokságban harmadikak lettek, bejutottak az UEFA-bajnokok ligájába, ahonnan utolsó helyen estek ki, mindössze egy megnyert mérkőzéssel.[23] A következő évet az Európa-ligában kezdték meg.
White, Jim. Manchester United: The Biography – The Complete Story of the World's Greatest Football Club. Little, Brown Book Group [2008] (2010). ISBN 9780748123322
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Manchester United F.C. in international football című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(262769292).jpg)
