A 2008-as MotoGP-világbajnokság volt a gyorsaságimotoros-világbajnokság hatvanadik szezonja. A világbajnokság március 9-tőloktóber 26-ig tartott, ezalatt 18 versenyt rendeztek, a nagy részét, 11-et Európában. Egy versenyen, az amerikai nagydíjon csak a MotoGP, vagyis a királykategória képviseltette magát. Itt Valentino Rossi nyert. A másik amerikai versenyen, Indianapolisban a 250 köbcentiméteresek versenyét a rossz időjárási körülmények miatt, melyet az Ike hurrikán okozott, el kellett törölni. A hurrikán egyébként a MotoGP versenyét is lerövidítette, 30 helyett végül csak 20 körös lett.
A 125 köbcentimétereseknél a francia Mike di Meglio diadalmaskodott, vagyis az elmúlt 12 évhez hasonlóan ezúttal sem történt címvédés. A címvédő, Talmácsi Gábor ugyanis csak a mezőny harmadik helyén végzett. A magyar versenyzőt sorozatos kiesések, gyengébb helyezések, valamint a szezon közepén egy kézsérülés is hátráltatta világbajnoki címe megvédésében. A szezon végén a képzeletbeli dobogó második fokára, di Meglio és Talmácsi közé, Simone Corsi állhatott fel. A kategóriában megdőlt egy rekord, ugyanis Scott Redding angliai győzelmével a legfiatalabb nagydíjgyőztes lett, 15 évesen és 170 naposan. Ezzel Marco Melandri rekordját döntötte meg, aki 1998-ban Hollandiában, 15 évesen és 324 naposan tudott győzni. Az év újonca is Redding lett.
A 250 köbcentiméteres géposztályban Marco Simoncelli végzett az összetett első helyén. Miután a versenyző az első két versenyen kiesett, és később már csak 2 alkalom volt, amikor nem tudott felállni a dobogóra (Sanghaj, Misano), ezért magabiztosan, 281 ponttal lett világbajnok, a 244 pontos Álvaro Bautista és a 196 pontos Mika Kallio előtt. A legjobb újonc itt Mattia Pasini lett, aki az év első felében rendkívül jól állt, az első versenyt megnyerte, a második, negyedik és ötödik futamon pedig felállhatott a dobogóra. Később azonban visszaesett a teljesítménye, végül nyolcadik lett.
A MotoGP-ben szintén egy olasz, Valentino Rossi diadalmaskodott. Azzal, hogy 2 év után ismét világbajnoki címet szerzett (2006-ban Hayden, 2007-ben Stoner nyert), megismételte Giacomo Agostini teljesítményét, mivel csak ők ketten tudtak 2 vesztes év után ismét győzni. Rossi egyébként rekordnak számító, 373 ponttal szerezte meg nyolcadik világbajnoki címét. Év elején az előző évi negyedliteres világbajnok, Jorge Lorenzo vezetett, később azonban megsérült, valamint többször ki is esett, végül negyedik lett. Ezzel együtt ő lett az év újonca. A második és harmadik helyen a 2007-es világbajnok Casey Stoner és Dani Pedrosa végzett. Rossi a szezon minden versenyén pontszerző helyen ért célba, ezeken – egy ötödik és egy tizenegyedik helyet kivéve – mindegyiken a dobogón végzett.
Versenynaptár
A 2008-as versenynaptár 2007 júliusában vált véglegessé.[1] Később ezen módosítottak, a japán nagydíj az ausztrál verseny elé került. Az előző évi versenynaptárhoz képest 2 helyen változott a program. A portugál nagydíjáprilis 20. helyett egy héttel korábban, április 13-án került megrendezésre, míg a szezonzáró valenciai nagydíjat is egy héttel korábban rendezték, november 2. helyett október 26-án.[2] A laguna secai amerikai versenyen csak a királykategória vett részt, ugyanis a Kaliforniában hatályos környezetvédelmi törvény értelmében a kétütemű motorok, vagyis a 250 és a 125 köbcentiméteres géposztály nem szerepelhettek a versenyen.
‡ = Esti verseny:[3]† = Csak a MotoGP-nek rendeztek versenyt.
Összefoglaló
MotoGP
Jorge Lorenzo
A királykategória, ugyanúgy, ahogy a 250 és a 125 köbcentiméteres géposztály, a történelmi katari nagydíjjal indult. A versenyt végül az ausztrál Casey Stoner nyerte, az első két versenyen a pole-pozícióból induló újonc, Jorge Lorenzo, valamint Dani Pedrosa előtt.[4] Spanyolországban a hazai közönség előtt versenyző Pedrosa győzött Rossi és Lorenzo előtt. Stoner az egész versenyhétvége alatt technikai problémákkal küszködött, végül 11. lett, miután kétszer is elhagyta a pályát.[5] A portugál nagydíjon Lorenzo megszerezte első királykategóriás győzelmét. Második Pedrosa, harmadik Rossi lett.[6] Kínában Rossi megszerezte első győzelmét a szezon során, melyet másik kettő követett Franciaországban és a hazai, mugellói versenyen, melyet már hetedszer sikerült megnyernie.[7][8][9]
A katalán futamot Pedrosa nyerte, majd a következő három verseny: a brit, a holland és a német, Stoner győzelmével fejeződött be. Az ausztrál versenyzőnek mindhárom versenyen összejött a mesterhármas, vagyis a győzelem mellett mindenütt megszerezte a pole-pozíciót, valamint a leggyorsabb kör is az övé volt.[10][11][12][13]
A szezon hátralévő része Rossiról szólt, aki innentől kezdve csak az Ausztrál és a maláj nagydíjon nem győzött (előbbin második, utóbbin harmadik lett). Indianapolisban neki is sikerült a mesterhármas.[14][15][16][17][18][19][20][21]
Stoner, Pedrosa és Lorenzo tulajdonképpen csak a szezon első felében voltak komoly ellenfelei Rossinak. Stonert technikai nehézségek, míg Pedrosát és Lorenzót sérülések hátráltatták, Lorenzónak például a dobogóra lépéshez, valamint a motorra való felüléshez is többször segítség kellett. Rossi már bőven a szezon vége előtt megszerezte nyolcadik világbajnoki címét, és végül pontrekorddal, 373 ponttal lett bajnok.
250 cm³
Marco Simoncelli
Miután a tavalyi világbajnokság első három helyezettje, a világbajnok Jorge Lorenzo, a második helyezett Andrea Dovizioso és a harmadik Alex de Angelis is felment a MotoGP-be, a negyedlitereseknél egy meggyengült mezőny vágott neki az idénynek.
A szezon első versenyei a nem kifejezetten vb-esélyes pilótákról szóltak. A szezonnyitó katari versenyt az újonc Mattia Pasini nyerte, Mika Kallio az első négy futamon összesen két győzelmet és két harmadik helyet szerzett, ekkor ők ketten álltak az élen, ugyanis a többiek, főként Marco Simoncelli és Álvaro Bautista a szezonnak ebben a részében nem nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményét.
Ezt követően mind Kallio, de még inkább Pasini teljesítménye visszaesett, előbbi végül harmadik, utóbbi csak a nyolcadik helyen végzett.
A világbajnok végül Marco Simoncelli lett, aki az első két versenyen kiesett, azt követően azonban minden versenyen pontszerzőként ért célba, egyszer a negyedik, egyszer a hatodik helyen, a többin dobogón végzett. Legnagyobb ellenfele Kallio visszaesése után Álvaro Bautista volt, akivel a legtöbb esetben felváltva osztoztak a futamgyőzelmeken. Végül Simoncelli Malajziába már világbajnokként érkezett, itt és Ausztráliában egy harmadik és egy első hely volt a mérlege.
Simoncellivel kapcsolatban több vitás eset is történt. Spanyolországban például összeütközött a vezető Bautistával, ekkor első ránézésre úgy tűnt, egyértelműen Simoncelli hibázott. Később Bautista elmondta, motorhiba miatt lelassult, ezért ütközhetett össze vele az olasz. A másik látványos eset Mugellóban volt. Nem sokkal a verseny vége előtt a mögötte haladó Barberá a célegyenesben megpróbálta megelőzni őt, azonban hozzáért Simoncelli fékkarjához, kibillentve őt az egyensúlyából. Végül mégis Barberá járt rosszabbul, ugyanis ő hatalmasat esett, a motorja teljesen összetört, ő pedig nagy sebességgel nekicsúszott a betonfalnak.
A mezőnyben egyetlen magyar volt, Tóth Imre. Ő édesapja csapatában, a Team Toth-ban versenyzett, csapattársa Héctor Barberá volt. Míg csapattársa legtöbbször a futamgyőzelemért harcolt, addig Tóth legtöbbször a mezőny végén motorozott, és a pontszerző helyekért volt kénytelen küzdeni. Barberá végül a szezon végén a hatodik lett 142 szerzett ponttal és több dobogós helyezéssel. Tóth Imre a 20. lett, legjobb eredménye két 13. hely volt, ezen kívül még háromszor mondhatta magát pontszerzőnek, ezeken az egy pontot érő 15. lett. A mezőnyben öt újonc volt, Mattia Pasini, Héctor Faubel, Lukáš Pešek, Doni Tata Pradita és Russell Gómez. Közülük a legjobb helyen Pasini végzett, ezzel ő lett az év újonca-díj győztese is.
Az indianapolisi nagydíjat a géposztály számára nem rendezték meg, ugyanis az Ike hurrikán miatt heves esőzések voltak abban az időszakban a pálya környékén, így, bár az időmérőt megtartották (Simoncelli végzett az élen), úgy döntöttek, hogy a versenyzők biztonsága érdekében a versenyt már nem rendezik meg.
125 cm³
Az előző évi világbajnok, Talmácsi Gábor, a legtöbb élen végző pilótával ellentétben maradt a géposztályban. A címvédő számára nem indult jól a szezon, az első öt versenyen mindössze egyszer állhatott a dobogóra. Katarban műszaki hiba miatt a végén lelassulva tizenkettedik lett, míg Spanyolországban kiesett. Portugáliában a hatodik helyen végzett, majd az esős kínai nagydíjon már a dobogóra állhatott. Ekkorra a riválisok, di Meglio, Corsi, Bradl és Terol már jelentős előnnyel vezettek előtte az összetettben. Az olasz versenytől kezdődően egy jobb időszak kezdődött számára, innentől kezdve a legtöbb versenyen dobogóra állhatott, és megkezdte a felzárkózást. Mivel di Meglio kiegyensúlyozott teljesítményével korán bebiztosította vb-címét, Talmácsi számára a második hely volt a cél. Azonban az Indianapolisi verseny előtt sajkacsont-törést szenvedett, ez a szezon végéig jelentősen hátráltatta a jó eredmények elérésében. Ennek ellenére egészen az utolsó versenyig nyitott volt a második, harmadik és a negyedik hely sorsa. Ekkor dobogós helyezéseinek köszönhetően Talmácsi állt a második, Corsi a harmadik, Bradl a negyedik helyen. Mivel Talmácsi kiesett, Corsi pedig nyert, a pontversenyben helyet cserétek. Bradl is kiesett, így ő maradt a negyedik helyen. Az előszerződésnek köszönhetően, amit 2007-ben kötött, 2009-re felkerült a negyedliteresek közé.
A világbajnoki címet a francia Mike di Meglio szerezte meg. Az egész szezon során mindössze egyszer esett ki, ezenkívül minden versenyen pontszerzőként ért célba, legtöbbször dobogós helyen. A kiesésen kívül legrosszabb eredménye az indianapolisi tizedik hely volt. Összesen négy, a francia, a katalán, a német és az ausztrál versenyt nyerte meg, háromszor végzett a második és egyszer a harmadik helyen. Az idény végén biztossá vált, hogy a 2009-es szezont már ő is a 250 köbcentiméteres géposztályban kezdi meg.
Ebben az évben a géposztályban nyolc futamgyőztes volt, köztük olyanok, akik először állhattak fel a dobogó tetejére. Ők a már említett di Meglio, Corsi, Talmácsi, Bradl és Terol, valamint Andrea Iannone, Scott Redding és Sergio Gadea is szerzett 1-1 futamgyőzelmet. Scott Redding futamgyőzelmét 15 évesen és 170 naposan szerezte, ezzel minden idők legfiatalabb győztese lett. Marco Melandri rekordját döntötte meg, aki az 1998-as holland nagydíjon 15 éves és 324 napos volt, amikor felállhatott a dobogó tetejére.
2008-ban kilenc olyan versenyző volt, aki esélyes volt az év újonca díj elnyerésére. Közülük kiemelkedett Redding és Marc Márquez, előbbi futamgyőzelmet, utóbbi dobogós helyezést szerzett, míg a többi versenyző legtöbbször a pontszerzésért harcolt. Az év újonca végül Redding lett, aki az évet az összetett 11. helyén zárta, megelőzve Márquezt és a szintén spanyol Efrén Vázquezt. Márquez úgy lett a második legjobb újonc (összesítésben tizenharmadik), hogy a szezon első két és utolsó két versenyét sérülés miatt ki kellett hagynia.
Az eredetileg 30 körös indianapolisi nagydíj a MotoGP-nek csak 20 körös lett, a 250 köbcentiméteres géposztálynak pedig meg sem rendezték az Ike hurrikán miatt.
↑ abc„Who goes where for 2008?”, Yahoo! Eurosport, 2007. június 6.. [2007. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. július 10.)
.svg){kind=small}
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
_track_map.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
