A várost írásos forrásban először 1143-ban említik. Népessége 1883-ra már elérte a 100 000 főt, a 20. század elejére Németország egyik legfontosabb iparvárosává fejlődött. A második világháború után az NDK-hoz került. 1953-ban Marx Károly nevét vette fel, majd az újraegyesítés után eredeti nevén szervezték járási jogú várossá. Lakossága az 1970-es évek végén meghaladta a 300 ezer főt.
Chemnitz ma Németország keleti részének egyik legfontosabb gazdasági, kulturális és tudományos központja. Gazdaságának alapját a szolgáltatószektor és az ipar képezi. A tudományos élet a Chemnitzi Műszaki Egyetem körül összpontosul.
Etimológia
Chemnitz város nevét a rajta keresztülfolyó Chemnitz folyóról kapta, amely a Zwickaui-Mulde egyik kis mellékfolyója. Maga a „Chemnitz” szó a szorb „Kamjenica” szóból ered, melynek jelentése „köves patak”. Cseh neve (Saská) Kamenice, a szorbok a Kamjenica nevet használják.
Földrajz
Chemnitz az Érchegység-medencében fekszik mintegy 300 méterrel a tengerszint felett, délről az Érchegység nyúlványai, északról a Közép-szász dombság határolja. A várost átszelő Chemnitz folyó széles völgyet vájt ki, amely kedvezett a település kialakulásának. A folyó két nagyobb patak (keletről a Zwönitz, nyugatról a Würschnitz) összefolyásából jön létre, emellett számos kisebb patak táplálja.
Chemnitz geológiai bázisát három nagyobb egységre lehet osztani. Az északi és északkeleti városrészek a Közép-szász dombság Glauchau és Döbeln közötti területéről benyúló granulithegységen fekszenek, amelynek kőzete, a granulit, prekambriumi üledékes kőzetek metamorfózisával keletkezett. Ez az északi-északkeleti földrajzi egység további részekre tagolódik, úgymint: Auerswaldi löszdombság, alsó Chemnitz-medence, Wittgensdorfi lösztábla és Röhrsdorfi paladombság.
A városon az itt 7-8 kilométeresre szűkülő Érchegység-medence északkelet-délnyugat irányban húzódik keresztül. A medencében található a Beutenberg (420,9 m), amely északkeletről határolja a várost. A medence uralkodó kőzettípusa a felső karbon és alsó perm idejéből származó üledékes kőzetek mellett a tufa és a löszagyag. Részegységei: Zschopau-Hochtalboden, Kohlung-tábla, Zeisigwald-Struth-dombság, Chemnitz-völgy, Chemnitz-Terrassenriedel, Siegmar-Bornai dombvidék, Neukircheni dombság és Alsó-Würschnitz-völgy.
Az Érchegység északi lejtőinek jellegzetes geológiai formája Chemnitz környékén mutatkozik meg a legtisztábban. Ebben az eubai Galgenberg hegy (471 m) és a klaffenbachi Adelsberg (508 m) vonalától délre eső földtani egységben az agyagpala-jellegű fillit és az ártéri üledékek uralkodnak. Ez a Zwönitz és Würschnitz völgyei által szabdalt lépcső 500-550-méteres magasságot ér el a Chemnitz folyó összefolyásától délnyugatra. Itt található a város legmagasabb pontja, a Klaffenbacher Höhe (523 m). A terület tovább tagolható a következő földrajzi egységekre: Érchegység északi határlépcső, Alsó-Zwönitz-völgy, harthaui Würschnitz-völgy, berbisdorfi Riedelgebiet, dittersdorfi Riedelgebiet.
Miután több települést is a városhoz csatoltak, Chemnitznek nincs egységes településszerkezete. Mindenekelőtt keleten jellemző, hogy a falusias városrészek elkülönülnek a belvárostól, míg nyugaton a városhatáron is túlnyúlik Limbach-Oberfrohna és Hohenstein-Ernstthal irányába.
Szomszédos települések
Chemnitzet a következő városok és községek határolják (északkeletről indulva az óramutató járásának megfelelően):
Chemnitznek 39 városrésze van. Ezek közül nyolc (nevezetesen: Einsiedel, Euba, Grüna, Klaffenbach, Kleinolbersdorf-Altenhain, Mittelbach, Röhrsdorf és Wittgensdorf) a szászországi településrendelet 65–68. paragrafusa értelmében egyúttal helység is. Ezeket a településrészeket a kilencvenes években, az utolsó bővítés alkalmával csatolták Chemnitzhez, emiatt élveznek különleges jogokat a többi településrésszel szemben: saját tanácsuk van lélekszámtól függően 10-16 taggal és egy elnökkel. Feladatuk elsősorban a helységgel kapcsolatos ügyek meghallgatása, a végső döntés joga azonban Chemnitz város tanácsáé.
A városrészek hivatalos számozásának elve a következő:
A belső városrészek jele 01 (Zentrum) és 02 (Schloßchemnitz)
Az egyes városrész-fürtökhöz tartozó tízes helyiérték az óramutató járásának megfelelően nő
Ezen belül az egyes városrészekhez tartozó egyes helyiérték a városhatár felé nő
Chemnitz a mérsékelt öv nedves kontinentális éghajlati zónájába esik. 1961 és 1990 közötti mérési átlagot alapul véve június és július a legmelegebb hónap 16,6 és 16,4 °C havi átlag középhőmérséklettel; ugyanez az érték januárban a legalacsonyabb (1,2 °C). Az évi középhőmérséklet 7,9 °C. A napi középhőmérséklet januárban 0 és -2 °C, júliusban 16 és 18 °C közé esik. A napsütéses órák száma évente átlagosan 1530 óra, júliusban 200 óra, így ez a legnapsütésesebb hónap.
Mivel a város az Érchegység uralkodó szélirány felőli oldalán fekszik, a csapadék mennyisége viszonylag magas. Az éves csapadékmennyiség 650–800 mm közötti. Küchwaldban (Schloßchemnitz városrész) a fenti időintervallumban 775 mm volt az éves csapadékátlag. A legcsapadékosabb hónap a június (85–90 mm), a legszárazabb a február (35–45 mm).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chemnitz című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Kovách László: Országokon át - vasúttal 2012-ben, TOP CARD Kiadó. ISBN 978-963-89642-3-6
.jpg)
.svg){kind=small}
