Érsekkéty

Érsekkéty (Keť)
Érsekkéty zászlaja
Érsekkéty zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1295
PolgármesterMgr. Farkas Attila
Irányítószám935 64
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség577 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság155 m
Terület19,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 58′, k. h. 18° 34′47.966667°N 18.566667°EKoordináták: é. sz. 47° 58′, k. h. 18° 34′47.966667°N 18.566667°E
Érsekkéty weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Érsekkéty témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Érsekkéty (1899-ig Kéty, szlovákul Keť, korábban Kvetná) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

Lévától 42 km-re délre, a Kétyi patak partján fekszik.

Élővilága

A faluban két gólyafészek alátétet tartanak nyilván. 2021-ben egyikben sem volt költés.[2]

Története

1295-ben említik először. Nevének előtagját arról kapta, hogy egykor az esztergomi érsek birtoka volt. 1308-ban „Gyefy”,[3] 1571-ben „Keeth” alakban szerepel. A 14. században a Divéky és Szőllősy család, a 15. századtól az esztergomi érsekség birtokolta, mely helyi nemeseknek adta bérbe. A falu a török támadásokban elpusztult. 1571-ben 20 jobbágytelke volt. 1699-ben 58-an lakták. 1700-ban a Nagy és Szabó család kapott itt érseki adományt.[4] 1715-ben 25 háztartása létezett. 1720-ban két malmot is említenek a községben. 1787-ben 98 házában 556 lakos élt. 1828-ban 99 háza és 787 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek szerint „Kéty, Esztergom-, most Komárom vm. magyar falu, Bars vmegye szélén, egy posványos ér mellett: 213 kath., 459 ref. lak. Ref. anyatemplom. Domboshatára bővelkedik borral, gyümölcscsel, fával, jó réttel. F. u. a primás. A lakosok birnak 1176 hold másod, 588 h. harmad osztályu szántóföldet, 79 h. rétet, 272 3/8 kapa szőlőt. Ut. p. Kéménd”.[5]

A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része. A II. világháború után a csehszlovák hatóságok 50 helybéli magyar családot Csehországba deportáltak.[6]

Népessége

1880-ban 1094 lakosából 1052 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1169 lakosából 1154 magyar és 15 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1186 lakosából 1181 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1221 lakosából 1210 magyar és 10 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1245 lakosából 1222 magyar és 7 csehszlovák volt.

1930-ban 1272 lakosából 1162 magyar és 58 csehszlovák volt.

1941-ben 1304 lakosából 1259 magyar és 7 szlovák volt.

1991-ben 812 lakosából 775 magyar és 35 szlovák volt.

2001-ben 703 lakosából 655 magyar és 45 szlovák volt.

2011-ben 662 lakosából 580 magyar és 69 szlovák volt.

2021-ben 577 lakosából 476 (+11) magyar, 76 (+5) szlovák, 4 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Neves személyek

  • Itt dolgozott Véneny Lajos (1888-1975) növénynemesítő.
  • Innét származtak Varga Sándor (1942) történész, levéltáros, politikus anyai felmenői.

Nevezetességei

További információk

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk
  3. DLDF 86905; Barabás Samu 1903: A zicsi és vázsonykői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára VII/1. Budapest, 453.
  4. Vö. PLE, prot. L Kollonich, p. 470-472.
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. http://www.vasarnap.com/clanok.asp?cl=5151418[halott link]
  7. ma7.sk

Források