Ál-olaszsáska

Ál-olaszsáska
Hím ál-olaszsáska
Hím ál-olaszsáska
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Paracaloptenus
Tudományos név
Paracaloptenus caloptenoides
(Brunner von Wattenwyl, 1861)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ál-olaszsáska témájú kategóriát.

Az ál-olaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides) a sáskafélék családjába tartozó, Délkelet-Európában honos sáskafaj.

Megjelenése

Nőstény példány

Az ál-olaszsáska testhossza a hím esetében 14-16 mm, a nőstény 21-35 mm. Közepes méretű sáska, a nőstény jóval nagyobb és zömökebb a hímnél. Alapszíne szürkésbarna, sötétebb foltokkal; előfordulnak világosabb és sötétebb egyedek is. A világosabb példányok csápjai fehérek, a sötétebb árnyalatúaknál a csápok vége barnás. Nagy szemei függőlegesen csíkosak. A torpajzs élei egyenesek, hátrafelé kissé széttartóak. A hátsó lábszár vöröses. Az elülső szárny csökevényes (3-6 mm), a hátsó teljesen hiányzik.

Nem ciripel.

Hasonló fajok

A Calliptamus-fajok (olaszsáska, barbársáska) imágói hosszú szárnyaik alapján jól megkülönböztethetők tőle, de lárváik összetéveszthetők.

Elterjedése

Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten honos. Északi elterjedési határa a Kárpát-medencében van (Dél-Szlovákiában és Kelet-Ausztriában igen ritkán, de megtalálható), keleten a Fekete-tengerig hatol. Magyarországon ritka, a középhegységekben vannak lokális állományai, mint a Dunántúli-középhegységben Tapolcán és a Visegrádi-hegységben, az Északi-középhegységben a Börzsönyben, a Mátrában, a Bükkben (pl.: Nagyeged, Derda-kaszáló), valamint az Aggteleki-karszton.

Életmódja

Meleg, száraz, alacsony füvű, köves-homokos talajú, ritkásabb vegetációjú sziklagyepek és sztyepprétek lakója kb. 1600 méteres magasságig. Nedvesebb körülmények között hajlamos a gombabetegségekre és hamar elpusztul. Általában a talajon vagy a fűszálakon tartózkodnak, ha megzavarják a fű között keres menedéket. Növényevő, tápnövény-preferenciája nem ismert.

Kifejlett példányaival júniustól szeptemberig (nagyobb számban július második felétől) találkozhatunk. A nőstények a talaj felső rétegébe rakja petéit, amelyek áttelelés után tavasszal kelnek ki.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek

Források