1906. december 18-án látta meg a napvilágot Érmihályfalván, egy szegény zsidó kántor, Zelkovits Ármin és Herskovits Mária gyermekeként, Zelkovits Zoltán néven. Édesapját korán elvesztette. Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1921-től Szatmárnémetiben dolgozott.
1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak és kommunistának vallotta magát, bár saját elmondása szerint nem ismerte sem Marx, sem Engels, sem Lenin ideológiáját.[4] Az Érmellék, illetve a Partium ősi örökségével, a gazdag és ízes magyar nyelvvel felszerelkezve, szépen csengő, hangzatos, durvaságtól és trágárságtól mentes verseket írt. 1927-ben kitoloncolták Romániába, ahonnan hamarosan visszaszökött Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban.[4][5][6]
Első verseskötetét 1930-ban adták ki Csuklódon kibuggyan a vér címmel, melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. Megismerkedett a Nyugat második nemzedékével, köztük József Attilával is, akik hamar maguk közé fogadták. 1937-ben letartóztatták, de az irodalmi kör közbenjárására kiengedték.[7] A második világháború kitörését követően Ukrajnába került munkaszolgálatosként, de a megpróbáltatásokat túlélte (1942–1944). Magyarország megszállásakor azonban bujdosni kényszerült felesége, Bátori Irén zuglói lakásában.[7]
A kommunista rendszerben ünnepelt költő volt. A valódi helyzetet nem ismerve írt hangzatos költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. 1948-ban Baumgarten-díjjal, 1949-ben és 1954-ben Kossuth-, 1951-ben és 1974-ben pedig József Attila-díjjal jutalmazták. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952–1956), amelyben saját gyermekversei is megjelentek. Ekkor már tisztában volt a kommunizmus fonákságaival, és az 1956-os forradalom lelkes híve lett.
A forradalom leverését követően háromévi fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év után, 1958. október 15-én szabadult.[4] Azonban ez nem tölthette el örömmel: felesége egy héttel szabadulása előtt meghalt, édesanyja pedig a halálos ágyán feküdt, és másnapra meg is halt. Zelk életében ez volt a mélypont, de lírájában egy új korszak kezdődött. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával (Sirály). 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomba, 1965–1967 között a Tükörben is megjelentek írásai.
Felesége halála után szerelmek, vagy szerelemnek vélt kapcsolatok, nőideálok váltották egymást. Az 1960-as évek végén megismerkedett a nála 25 évvel fiatalabb Sinka Erzsébet irodalomtörténésszel. Feleségül vette, és benne hűséges társra lelt, aki idősebb korára gondozója is lett a gyakran betegeskedő költőnek. Ebben az időszakban jelent meg a Meszelt égbolt című kötete, amelynek egyik legszebb verse az Asszony a hófúvásban.[6] 1971-ben Robert Graves-díjat kapott (az év legszebb verséért). 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki. 1981. április 23-án halt meg Budapesten.[7]
2000-ben a Zelk Zoltán Alapítvány megalapította a Zelk Zoltán-díjat. Az alapítvány célja, hogy mind erkölcsi, mind anyagi értelemben segítse a költők munkáját és irodalmi, művészeti tevékenységét a már meglévő irodalmi és művészeti értékek megőrzése és gyarapítása érdekében. Az alapítvány kuratóriuma évente egy alkalommal, minden év decemberében, Zelk Zoltán születésnapja (december 18.) környékén adja át a Zelk Zoltán-díjat egy arra érdemesnek tartott költő részére a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Kötetei
1944-ig
Csuklódon kibuggyan a vér; szerzői, Bp., 1930
Ülj asztalomhoz. Versek; Gyarmati Ny., Bp., 1932
Kifosztott táj. Versek; Antos és Tsa. Ny., Bp., 1936
A lélek panaszaiból; Cserépfalvi, Bp., 1942
1944–1956
Teremtés tanúja. Válogatott versek; Cserépfalvi, Bp., 1945
Az állatok iskolája. Mesék, versek; Singer-Wolfner, Bp., 1946
Rigófütty. Zelk Zoltán emléke (versek); vál. Zelkné Sinka Erzsébet vál.; Pátria Nyomda, Budapest, 1987
Só és emlékezet. Válogatott versek, 1925–1981; vál., szerk. Sinka Erzsébet; Argumentum, Budapest, 1997
Zelk Zoltán válogatott versei; szerk., utószó Sinka Erzsébet; Unikornis, Budapest, 1998 (A magyar költészet kincsestára)
Erdei mulatság. Válogatott versek és mesék; összeáll. Zelk Zoltánné; Santos, Budapest, 1999
Négy vándor és más mesék; sajtó alá rend., utószó Sinka Erzsébet; Unikornis, Budapest, 2004 (Nagy magyar mesemondók)
Zelk Zoltán–Benjámin László–Csanádi Imre: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek; vál., szerk., bev. Alföldy Jenő; Papirusz Book, Budapest, 2004
Zelk Zoltán válogatott versei gyerekhangon; vál., szerk. Juha Gabriella és Ormos Lászlóné; Zelk Zoltán Általános és Német Két Tanítási Nyelvű Iskola, Nyíregyháza, 2006
A furfangos szarka. Zelk Zoltán meséi; Aquila, Debrecen, 2006
Égig érő körtefa. Zelk Zoltán meséi; Aquila, Debrecen, 2006
Szavaseigaz Marci. Tréfás mesék; Móra, Budapest, 2008
A tölgyfa születésnapja. Mesék a természetről; Móra, Budapest, 2016
Zelk Zoltán művei (1981–1988)
Zelk Zoltán művei; Szépirodalmi, Budapest, 1981–1988
↑Zelk Zoltán: A három nyúl. Költők, írók, versek, 2007. július 9. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
↑ abSzuhár Csilla: Zelk Zoltán költő prózaíró. Dorys May Irodalmi Műhely, 2007. július 9. [2021. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
↑ abcZelk Zoltán. sulinet.hu. [2009. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
Források
Zimáné Lengyel Vera: Zelk Zoltán; FSZEK, Bp., 1975 (Mai magyar költők. Bibliográfia)
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, 1995 ISBN 963-7685-55-3
Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza; Argumentum, Bp., 1999
Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
Véghelyi Balázs: „De hol az ág..." (Zelk Zoltánról) = V. B.: Huszonhárom lépés, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2010 ISBN 9789639908710