1933-1939 között Budapesten az Iparművészeti Főiskolán, 1941-1943 között Bécsben az Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1948-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, majd egy évig az Építésügyi Minisztérium mérnökeként dolgozott, 1949-től állami tervezővállalatok: a VÁTI, a Lakóterv, az ÁÉTV, majd a KÖZTI építész tervezője volt.[2] 1946-ban csatlakozott a Tér és Forma című folyóiratból kiváló, a kommunizmussal szimpatizáló szerzőkhöz, akik megalapították az Új Építészet című folyóiratot és kört. Az ún. Új Építészet Kör vezetői Kozma Lajos, Major MátéGádoros LajosMálnai László voltak, ám a lapot Kozma halálát követően megszüntették. A kör eszmeisége azonban 1951-ig továbbélt, amikor felváltotta a szocialista realizmus.[3]
1953-ban az Ybl Miklós-díj alapításakor ő volt a jelöltek közül az egyedüli pártonkívüli. Ekkor a Lakótervben dolgozott, a II. fokozatú díj indoklásában is lakóházak szerepeltek, mint az elismerésre méltó építészi teljesítmény produktumai: a Balaton utcai bérházak, komlói lakó- és középületek,[4] a Hungária körúti és a Róbert Károly körúti lakóépületek.[5]
1954-ben – még Komló főépítészeként – mint önkéntes részt vett a koreai háború utáni újjáépítésben Észak-Korea fővárosában, Phenjanban.[6] Alkotásai, a Phenjani Operaház és a Zeneakadémia a mai napig láthatók,[7] de a 32 fős mérnökcsapat főépítészeként számos más phenjani köz- és lakóépület tervezőmunkáját koordinálta ottlétük hét hónapja alatt.[8]
1951 és 1956 között számos, a szocialista realista stílusban fogant épületet tervezett elsősorban Budapesten és Komlón, de ezt követően is tervezőmérnökként dolgozott.
