A Wenckheim család a Wenck: birtok székhelyet, a heim: pedig oda valót jelent. A család eredetileg osztrák polgári származású volt, de később bárói és grófi rangra is szert tettek. Ez utóbbi két ág 1776 és 1802 között jutott el Magyarországra. A família tagjai politikusként és kultúrmérnökként jeleskedtek, elsősorban az akkor oly szükségessé vált vizek lecsapolásának munkálataiban vették ki részüket.
A család a Németországi Hund törzsből származtatja magát. Az ősi fészek a thüringeni erdő mellett volt. A 16. században élt ismert őseik: Wenck János apát, Wenck Henrik, a máltai rend nagymestere, Wenck János (1683–1711), grazi orvos. Fiai közül Wenck József Ágost (†1748), aki 1717-ben vette fel a Wenckheim nevet (Ő volt I. Wenckheim József). Ugyancsak állami szolgálatban, alsó-ausztriai kancellárként lett a nemesség megszerzője. Jó házasságot kötött, amikor 1730-ban feleségül vette az ugyancsak frissen nemesített Harruckern János György lányát, Mária Cecíliát. 1748-ban, apósához hasonlóan, ő is megkapta a római birodalmi lovagi rangot.
Grófi ág
Fia József altábornagy (1733–1803. május 11.) a – 18. század végére igencsak néptelenné és elhanyagolttá vált területet – a gyulai ráta ókígyósi részét választotta lakhelyül. József, aki a török elleni felszabadító háborúkban tanúsított vitézségéért előbb osztrák, majd magyar bárói címet szerzett, 1802-ben pedig grófi rangot kapott, amit leszármazottai is örököltek. Idősebb fia, a kiváló gazdaságszervező és politikus gróf Wenckheim József Antal (1780-1852), akinek dédanyái testvérek voltak (Harruckern Cecília és Johanna). Ókígyóson nagy majorságot létesített. Majd kastélyt építtetett, (ez a kastély felújított állapotban ma igen népszerű turistacélpont) és onnan irányította gazdaságát. Jókai Mór róla mintázta az Egy magyar nábob regényének hősét. A grófnak csak a harmadik házasságából született gyermeke, gróf Wenckheim Krisztina (1849-1924) személyében, aki a gróf 1852-ben bekövetkezett halála után vagyonát örökölte. A jótékonykodásáról híressé vált Krisztina 1872-ben ment feleségül unokatestvéréhez, gróf Wenckheim Frigyeshez és felépíttették a szabadkígyósi kastélyt. Házasságukból hét gyermek született (3 fiú, 4 leány). A gyermekek neveltetése érdekében a házaspár sokat tartózkodott Budapesten ezért ott is építtettek egy palotát, amely 1889-re készült el, amely ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak ad otthont. A kastélyban a leszármazottak közül Wenckheim József maradt, akinek két fia volt, Dénes Siegfrid és Krisztián. Siegfridet repülőszerencsétlenség érte, Krisztián Nyugatra távozott családjával, s ott is halt meg. 1885-ben gróf Wenckheim Krisztina és férje megvásárolta a Győr vármegyeirárói és zsejkei uradalmakat, a mai Ásványráró területén feküdtek. A család birtokában voltak 1945-ig. 1890-ben lebontatták a rárói kastélyt, 1901-ben bővítették a templomot.
Leontine (1. házasságból) (1841-1921) csillagkeresztes hölgy és palotahölgy férje gróf csíkszentkirály és krasznahorkai Andrássy Aladár (1827–1903) nagybirtokos, honvéd őrnagy
Teréz (2. házasságból) (1853-1941) csillagkeresztes hölgy férje gróf Hoyos Miksa (1841-1883), császári kamarás.