PROFILPELAJAR.COM

	Algír (الجزائر al-Jazā’ir)
; Algír címere	; Algír zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Algéria
Vilajet	Algíri tartomány
Alapítás éve	944
Polgármester	Khalida Toumi
Irányítószám	16000-16132
Körzethívószám	213
Testvérvárosok	Lista Caracas; Montréal (1989–); Tunisz; Türosz; Amszterdam; Tripoli; Surakarta; Peking; Berlin; Kairó; Casablanca (1963–); London; Moszkva; New York; Barcelona; Dakar; Asunción; Boosaaso; Szófia; Ammán (1998–); Laâyoune; Phenjan; City of Tshwane Metropolitan Municipality (2001–); Brüsszel fővárosi régió (2002–); Abu-Dzabi (2009–); Colombes (2013–); Tedzson (2005–);
	Népesség
Teljes népesség	2 364 230 fő (2008. ápr. 14.)
– elővárosokkal	5 000 000 fő
Népsűrűség	9400 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1 m
Terület	363 km²
Időzóna	Közép-európai idő (UTC+1)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 36° 46′ 35″, k. h. 3° 03′ 31″36.776389°N 3.058611°EKoordináták: é. sz. 36° 46′ 35″, k. h. 3° 03′ 31″36.776389°N 3.058611°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Algír témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Algír Algéria fővárosa és egyben legnagyobb városa. (franciául: Alger, Algier, arabul: Al-Jazair, El-Djesair, El-Dzsezair). Az arab név jelentése: sziget. A partot ugyanis egykor szigetsor szegélyezte. A település a Szahel-dombok lejtőire épült, párhuzamosan a tengerparttal. A város az ország közigazgatási, kulturális, gazdasági és közlekedési központja is. Egyben katolikus püspöki székhely. Saját vasútállomása, kikötője és nemzetközi repülőtere van.

Fekvése

A Földközi-tenger partján fekvő város a környező hegyoldalak lankás lejtőin fokozatosan ereszkedik le egészen a tengerpartig. A 100 km hosszan elnyúló, 15–20 km széles, termékeny Mitidzsa-medence és a tenger találkozásánál, egy sarló alakban nyíló öböl mentén, az é.sz. 36°43'-én és a k.h.3°14'-én helyezkedik el.

Éghajlata

A gyönyörű természeti környezetben fekvő város éghajlata mediterrán, melyet a Földközi-tenger, az Atlasz-hegység és a Szahara hatása alakít. Az évi középhőmérséklet 18,2 °C. Alapjában két évszakot lehet megkülönböztetni. A tengeri légtömegek uralta esős, hűvösebb évszakot, ami nagyjából az őszt, a telet és a tavaszt foglalja magába. Az évi 720 mm csapadék nagyobb része ekkor hullik le. A januári középhőmérséklet 12 °C. A rövid nyárban, a szaharai forró, száraz levegő kiszorítja a tengeri hűs légtömeget, az eső ilyenkor ritka, jó, ha havonta egyszer van egy kiadósabb zápor. Az augusztusi középhőmérséklet 25,2 °C.

Algír éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	25,0	30,0	28,0	33,0	32,0	40,0	42,0	47,0	40,0	38,0	32,0	30,0	47,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	16,7	17,4	19,2	20,9	23,9	28,2	31,2	32,2	29,6	25,9	20,8	17,9	23,7
Átlaghőmérséklet (°C)	11,2	11,9	12,8	14,7	17,7	21,3	24,6	25,2	23,2	19,4	15,2	21,1	18,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	5,5	5,9	7,1	8,8	12,3	16,1	18,9	19,8	17,6	14,2	9,8	7,2	12,0
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−2,0	−1,0	−1,0	1,0	2,0	8,0	11,0	10,0	11,0	2,0	1,0	−2,0	−2,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	81	72	55	58	42	8	4	8	28	58	89	91	594
Forrás: World Meteorological Organization, Danish Meteorological Institute, Weatherbase

Történelme

Helyén először az ókorban a föníciaiak alapítottak települést és ők adtak először hírt az itteni berber-numid őslakosokról is. Az alapítás pontos dátuma nem ismert, az azonban biztos, hogy az Kr. e. második században föníciai kereskedőváros állt itt, majd a rómaiak Kr. e. 40 körül elfoglalták és Icosium néven négy évszázadon keresztül a Földközi-tenger jelentős kikötője és kereskedővárosa volt. Az időszámításunk szerinti ötödik században a berber törzsek ostromolták, majd az Ibériai-félszigetről betörő vandálok foglalták el. Az ősi települést az Észak-Afrikába behatoló arabok a nyolcadik század elején porig rombolták. A várost a tizedik században a Hammadida-dinasztia uralma idején al-Dzsazáír Beni Mezrana néven a berberek építették újjá. (Az al-Dzsazáír magyarul "szigeteket" jelent.) A bagdadi kalifátushoz tartozó város az Almohád-dinasztia uralkodása idején egyre inkább önállósodott. A 16. századra már jelentős kikötővel rendelkezett, de kalózfejedelmek irányították és a város fő bevételi forrása ekkor a kalózkodás és a rabszolga-kereskedelem volt. A várost 1510-ben megszállták a spanyolok a kalózkodás felszámolása céljából. Az arab és berber törzsfők segélykérésére a város birtoklásáért folytatott küzdelembe ezután bekapcsolódott a hatalma teljében lévő Török Birodalom, s a váltakozó eredménnyel zajló vetélkedést 1541-ben az Algír partjai előtt lezajlott tengeri csata zárta le, melyben a Hajreddin Barbarossa és fivére, Arudzs vezette török kalóz-flotta tönkreverte V. Károly spanyol király hajóhadát. Ekkortól Algír török fennhatóság alá került és a 100 000 lakosú város a kalózkodás egyik központja lett. Formailag az algíri dej székhelye volt, de a város az i. sz. 18. század végére már gazdaságilag messze elmaradt az ipari forradalom útját járó Európától. 1830. július 5-én a francia gyarmatosítok kezére jutott, akik a kalózkodás felszámolásának ürügyén szinte ellenállás nélkül foglalták el, s innen indultak az ország leigázására. Ekkor a város lakossága már alig haladta meg a 30 000 főt. Több mint 130 évig Algír volt a francia gyarmatosítás legfontosabb afrikai központja. A városnak 1906-ban már 112 000 európai (a feketelábúak) és csak 33 000 muszlim lakosa volt. A második világháborúban Algír volt a székhelye de Gaulle tábornok szabad francia kormányának. Az 1954-ben kezdődött, s nyolc évig tartó függetlenségi háborút az éviani egyezmény zárta le, s így lett Algír 1962-ben Algéria fővárosa.

Az 1991-től 2002-ig tartó algériai polgárháborút a város jelentősen megszenvedte, a terrortámadások következtében a közbiztonság minimális volt.

Népesség

A népesség alakulása 1838 és 2011 között

Lakosok száma	30 395	70 747	97 000	300 000	900 000	1 523 000	1 507 241	2 086 212	2 364 230	3 415 811
	1838	1881	1900	1940	1960	1977	1987	1998	2008	2011

Adatok: Wikidata

Gazdasági élet

Algír az ország legjelentősebb iparvárosa. Az ország ipari termelésének 1/3-át reprezentálja. Hús-, tej-, olívaolaj-, malom- és konzervipar, textilipar és cementgyártás mellett a városban telepedett meg az ország mezőgazdasági gépgyártása, hajóépítése és autógyártása. Az autógyárakban főként francia kocsik összeszerelését végzik. A hagyományos kézművesség ma is magas művészi szintet képvisel. Itt üzemel Algéria legnagyobb kőolaj-finomítója is.

Közlekedés

A város az ország legjelentősebb közúti és vasúti csomópontja. A fővárosban metró közlekedik. Nemzetközi repülőtere Houari Bumedien, Algéria egykori elnökének nevét viseli. Kikötője, köszönhetően kedvező stratégiai fekvésének, az ország külkereskedelmének jelentős tényezője. Pályaudvara az észak-afrikai Tell-vasút forgalmas gócpontja. Közúti kapcsolata van valamennyi szomszédos ország – Tunézia, Líbia, Mali, Niger, Mauritánia és Marokkó – irányában.

Nevezetességek, műemlékek, látnivalók

Az óváros, a Kaszba a török fennhatóság alatt épült és az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A Szidi Abd er-Rahman-dzsámi, a magrebi szunnita muzulmánok szent helye. Az i. sz. 16. századi el-Dzsedid-dzsámi. Az el-Kebír – a Nagymecset –, amelyet az i.sz. 11. században építettek. A modern Algír központja az Esplanade d'Afrique. A Szent Fülöp székesegyház, a város legrégibb keresztény temploma. A legismertebb viszont a Notre-Dame d'Afrique.

Testvérvárosok

Jegyzetek

↑ Thomas Brinkhoff: El Djazaïr (Algiers, Algeria) - Population Statistics, Charts, Map, Location, Weather and Web Information. [2024. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 24.)

Források

A világ fővárosai. Kossuth Könyvkiadó 1986. ISBN 963-09-2873-6
Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 495. o. ISBN 963-05-6612-5
Lukács Katalin: Algír, a titkok városa, Business Traveller, 2010. 1-2. sz. 14-17. old.