ConakryGuinea fővárosa és egyben legnagyobb városa.
Földrajz
A város egy Atlanti-óceáni kikötőváros, amely a hosszú Kaloum-félszigeten helyezkedik el. A város KÉK-NyDNy irányban 39 km hosszú, erre merőlegesen 0,2-5,5 km széles: a környező mocsárból kiemelkedő egyenes dombháton fekszik, északi végével egy ezer méter magas hegycsúcsnak támaszkodva.
Éghajlat
Conakry trópusi monszun éghajlattal rendelkezik, esős és száraz évszak váltja egymást. December és április között viszonylag kevés csapadék esik a városra, azonban a nedves évszakban rendkívül sok csapadék hullik a területre, éves viszonylatban mintegy 3800 mm eső.
Conakry nevének jelentése: a vízen túl, illetve a külső part mely talán a település fekvésére utal.
A várost a Tombo-szigeten lévő kis halászfalu helyén 1889-ben Noël Ballay francia kormányzó alapította és a gyarmatosítóktól a helyi Konaakiri név franciásított változatát kapta. A franciák nyugat-afrikai birtokaik igazgatására kiszemelt Conakryt erődített kikötővé építették ki, innen kiindulva terjesztették ki fennhatóságukat Guinea belső vidékeire is. 1891-ben az akkor még csak a Tombo-szigetre kiterjedő és csak ezer lakosú Conakryt feltöltéssel hozzácsatolták a Kaloum-félsziget tengerbe benyúló csúcsához. A városnak 1885-ben ötszáznál kevesebb lakosa volt. Conakry 1904-ben Francia Guinea fővárosa lett, továbbá ekkor létesült egy kikötő, és egy vasútvonal is (amely ma nem működik).
1970-ben a szomszédos Portugál Guinea (ma Bissau-Guinea) függetlenségi háborúja átterjedt a városra, amikor azt 350 portugál katona valamint helyi szövetségese megtámadta és visszavonulás közben kiszabadított 26 portugál hadifoglyot. Az eredeti célt, azaz a kormány megdöntését és a PAIGC (Guinea Függetlenségének Afrikai Pártja) vezetőségének likvidálását nem sikerült elérni.
A Sekou Toure rezsim Camyenne (1969-től Mamadou Boiro) nevű koncentrációs tábora a város területén működött 1960 – 1984 között. A táborban becslések szerint ötezer-ötvenezer politikai fogoly pusztult el.
A városnak 1958-ban körülbelül 600 000 lakosa volt, míg ma ez a szám csaknem 2 000 000.
A városban taxival vagy minibusszal (magbanas) lehet közlekedni. Ezek „megosztott használatban vannak”, ami azt jelenti, hogy a sofőr sok utast felvesz, akik hasonló úti céllal közlekednek (a potenciális utas az út mellett állva kiabálással jelzi a célállomást, ahova szeretne eljutni, így az arrafelé tartó taxis megáll), így a járművek gyakran zsúfoltak, nem is szólva ugyanakkor az élő állatok szállításáról.
Infrastruktúra
A városban 2002 óta akadozik az áramellátás, és ennek következtében a vízellátás is. A városban éjszaka nem működik közvilágítás.[2]
