Középiskolai tanulmányait Budapesten, az V. kerületi katolikus főgimnáziumban, az egyetemet a Budapesten és Münchenben végezte, a Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd a közigazgatásban helyezkedett el; a kereskedelemügyi minisztériumban lett előbb tiszteletbeli miniszteri fogalmazó, majd tiszteletbeli segédtitkár. 1906 környékén felkérték a Kereskedelmi Akadémia tanárának, ahol pénzügyi jogot és közgazdaságtant adott elő.
Az ifjabb Sándor eztán visszatért korábbi egyetemi állásába. Az első világháború kitörésekor önkéntesnek jelentkezett, századosi rangban szerelt le, majd újra visszatért tanítani. Apja 1921-es halála után, 1922-ben a katedrát a dánosi birtokra cserélte, ahol 1926-ig gazdálkodott, mikor újfent a Kereskedelmi Akadémia tanára lett. 1927-ben Pest vármegye küldötte lett az akkor újjáalakított felsőházban, melynek aztán a nyilas hatalomátvételig (1944) tagja maradt.
Ezután tovább folytatta tevékenységét az akadémián, illetve a felsőházban, valamint számos gazdasági publikációt jelentetett meg. 1963-ban, egy nappal karácsony előtt hunyt el Budapesten szívgyengeség, általános érelmeszesedés következtében.
Házassága és leszármazottjai
Felesége csákói Geist Mária Lujza Erzsébet (Budapest, 1886. július 17. – Budapest, 1977. március 7.), akinek szülei csákói Geist Gyula (1855–1903) nagybirtokos, Békés-megye törvényhatósági bizottsági tagja, a Gazdasági Egyesülete elnöke és nemes Jálics Lujza (1866–1942), a Pro Ecclesia et Pontifice kitüntetés és a Vöröskereszt II. hadiékítményes díszjelvény tulajdonosa voltak.[4][5] Geist Gyula 1895. december 31-én magyar nemességet és nemesi előnevet szerzett adományban I. Ferenc József magyar királytól.[6] Ifjabb Wekerle Sándor és Geist Mária házasságából született:
.jpg)
