PROFILPELAJAR.COM

Villásszarvú antilop
	Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen, 2,5–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Oregoni hím példány
	Wyomingi nőstény példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Részalrend:	Giraffomorpha;
Öregcsalád:	Giraffoidea;
Család:	Villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae);
Alcsalád:	Antilocaprinae;
Nemzetség:	Antilocaprini;
Nem:	Antilocapra; Ord, 1818
Faj:	A. americana;
Tudományos név
	Antilocapra americana; (Ord, 1815)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Villásszarvú antilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Villásszarvú antilop témájú médiaállományokat és Villásszarvú antilop témájú kategóriát.

A villásszarvú antilop (Antilocapra americana) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae) családjába tartozó egyetlen élő faj és egyben típusfaja is.

Hasonló megjelenése ellenére nem rokona az Afrikában és Ázsiában elterjedt különféle antilopfajoknak, hanem egy a tülkösszarvúakkal párhuzamosan kifejlődött család utolsó életben maradt faja. Bár életmódjában sok mindenben hasonlít a tülkösszarvúakra, bizonyos tulajdonságai a szarvasfélékkel mutat rokonságot.

Előfordulása

A villásszarvú antilop Észak-Amerika nyugati részén, a kanadai határtól, Mexikó északi részéig honos.

A húszas években kíméletlenül vadászták, ezért állománya a korábbi 35 millióról 20 000 egyedre csökkent. Különböző természetvédő szervezetek óvintézkedéseinek köszönhetően ma már ismét 450 000-re nőtt a számuk, bár egyes alfajok továbbra is veszélyeztetettek. Mexikóban számuk nem éri el az 1000 egyedet, így mindhárom ott előforduló alfaj veszélyeztetett. Közülük a Kaliforniai-félszigeten élő Antilocapra americana peninsularis a legritkább, egyedszáma nem lehet több 200 állatnál és a „kihalástól veszélyeztetett” kategóriába sorolják. Ez az alfaj kizárólag Mexikóban él, a másik kettőnek vannak populációi az Amerikai Egyesült Államokban is, így azok az ottani természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően kevésbé fenyegetettek.

Alfajai

Antilocapra americana americana Ord, 1815 - Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada prérijein
Antilocapra americana mexicana Merriam, 1901 - Az Egyesült Államok délnyugati államainak félsivatagaiban és Mexikó csatlakozó területein
Antilocapra americana oregona V. Bailey, 1932 - Oregon
Antilocapra americana peninsularis Nelson, 1912 - A Kaliforniai-félszigeten fordul elő
Antilocapra americana sonoriensis Goldman, 1945 - Arizona déli részén és Mexikó északi területein

Megjelenése

Az állat fej-törzs-hossza 100-150 centiméter, farokhossza 7,5-17,8 centiméter, marmagassága 81-104 centiméter és testtömege 36-70 kilogramm.^[1] A hímnek villa alakú, hátrafelé hajló, kis, előre álló hegyű szarva van. A nőstény szarva nagyon apró vagy teljesen hiányzik. A szarvcsonton lévő szarvtokot évente váltják. Veszély esetén a hosszú, fehér szőre feláll, ez figyelmeztető jelzés a csorda többi tagjának; egyúttal a farok tövénél levő mirigy erős szagot termel. A gida kezdetben szürkésbarna, körülbelül három hét elteltével veszi fel szülei halvány árnyalatát. A gidák a szoptatási időt kivéve az első napoktól egyedül maradnak.

Életmódja

A villásszarvú antilop csordához és revírhez kötődő, legelő életmódot folytat. Tápláléka lágy szárú növények, cserjék levelei, fűfélék és kaktuszok. Az állat 9-10 évig élhet.

Szaporodása

Az ivarérettséget 15 hónapos korban éri el; a hím ritkán szaporodik ötödik életéve előtt. A párzási időszak márciustól októberig tart. A vemhesség 252 napig tart, ennek végén általában kettő, néha három gida születik. A gidák már három hetesen füvet esznek.

Jegyzetek

↑ Nowak, R. M. (1999). Pronghorn Pages 1132–1134 in Walker's Mammals of the World. Volume 1. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, USA and London, UK.