Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Vilho Petter Nenonen
Született	1883. március 6. Kuopio
Meghalt	1960. február 17. (76 évesen) Helsinki
Sírhely	Hietaniemi temető
Állampolgársága	finn
Rendfokozata	tábornok
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty Mannerheim Cross 2nd Class Cross of Liberty, 2nd Class Memorial medal of the War of Liberation Commander of the Order of the White Rose of Finland Cross of Liberty, 1st Class Memorial medal of the Winter War Cross of Liberty, 1st Class with star Medal of Merit of the Cadet Corps Memorial medal of the Continuation War Order of Saint Stanislaus, 2nd class with swords Order of St. Anna 2nd class with swords Officer of the Order of the Star of Romania 2nd Class of the Order of the Cross of the Eagle Order of the Sword - Commander Grand Cross Iron Cross 2nd Class Vaskereszt 1. osztálya
Iskolái	Hamina Cadet School
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilho Petter Nenonen témájú médiaállományokat.

Vilho Nenonen (teljes nevén Wilho Petter Nenonen; Kuopio, 1883. március 6. – Helsinki, 1960. február 17.) finn tüzértábornok volt, a finn hadseregben szolgált, valamint az orosz cári hadseregben. Őt tartják a finn tüzérség legjelentősebb fejlesztőjének, „atyjának”.

Vilho Nenonen 11 évesen ment kadétiskolába, Haminába. Érdekelte a tüzérség, mindent elolvasott e témában, amire csak rátette a kezét. 18 évesen a matematikában tehetséges Nenonent felvették a pétervári középfokú Mihail Tüzérségi Iskolába.

1904 februárjában kitört az Oroszország és Japán közötti háború. Nenonen alhadnagy, illetve ütegfél-vezető 1905 augusztusában érkezett meg Mandzsúriába, éppen a békekötés előtt. Nenonen majdnem odaért első háborújába.

Fiatal tisztként Nenonen a nagyra tartott Mihailov Tüzérségi Akadémián tanult Pétervárott, és később orosz csapatokban vett részt az első világháborúban.

A finn polgárháborúban 1918-ban Nenonen ezredes a tüzérség felügyelőjeként működött. A téli háború előtt fejlesztette ki a tűzirányítási kártyát, ami jelentősen megkönnyítette a tűzirányító tevékenységét. A folytatólagos háború lőállásai számára fejlesztették ki az átállításszámítót, amely lehetővé tette a finn sikert a tali–ihantalai harcokban.

A téli háborúban Nenonen fegyvertervezési vezetőként működött, és fegyverbeszerzési útra az Egyesült Államokba vezényelték. A téli háború tanulságos tapasztalat volt a finn tüzérség számára. Vétettek hibákat, és megfizettek értük. A finn tüzérség gyakran képtelen volt a feladatra, amit Nenonen nyomatékosított, tehát a támadás támogatására. Az éleslövészeti gyakorlatokon táborozva többnyire azt gyakorolták, amit már megtanultak, a lövészetet.

Gond volt az elavult és tiritarka felszerelés. Finnországnak december elején, 1939-ben, 444 ágyúja volt. A legrégibb 1877-es modell volt, a legújabb 1934-es. Ezen kívül, Nenonen számos kezdeményezésétől függetlenül, a "világ legtiritarkább tüzérsége" teljesen elhanyagolta a lőszerellátást.

Szinte egyetlen lövedékforrásként az oroszok által hátra hagyott lőszerraktárak szolgáltak. Egy hétnyi harc után szigorú utasításba kényszerültek adni a tüzelés leszabályozását. Néha a célterületre csak 4-8 gránátot lőttek ki. E téli fagyokban a gyutacsműködés nem volt megbízható.

Az ipari létesítmények csak 1939. november 30-án kaptak parancsot további lövedékek gyártására. A téli háború befejeződésekor a termelés napi 2500 gránát volt, a fronton pedig napi 8000 lövésre lett volna szükség.

Nenonen Egyesült Államokba tett fegyverbeszerzési útja nehéz volt. Nem adhattak el fegyvereket háborúban álló országnak, bár Brewster Buffalókat sikerült beszerezni. A fegyvereket és lőszereket csakis a háború után szállították le. Volt köztük 200 darab 75 mm-es könnyű tábori löveg és 32 darab 203 mm-es nehéz tábori tarack; lőszerestől.

Nenonent ismét kinevezték tüzérségi felügyelővé 1940 őszén. Amikor az újabb háború 1941 júniusában kitört, a hadseregnek több mint 1000 ágyú állt rendelkezésére. A háború elején az ágyúk száma "szinte magától" növekedett, mivel bőségesen volt hadizsákmány. 1942 nyarára Finnország 800 ágyút zsákmányolt. A németektől figyelemre méltó számban vásároltak Franciaországban zsákmányolt ágyúkat. Továbbá a Tampella Bofors licenc alatt legyártott 140 modern 105 mm-es tábori tarackot. Kezdett is gonddá válni a tüzérségi felszerelés hallatlan modell- és kaliberbeli tiritarkasága, ami megnehezítette többek között a termelést és a hadtápot.

Az 1944-es nyári védelmi harcokban a tüzérség minőségileg és mennyiségileg teljesen más szinten volt, mint három évvel előzőleg. A tüzérség létszám 50000 fő volt. A döntő tali-ihantalai harcokban június 30-tól július 7-ig a finn tüzérség 7 négyzetkilométernyi fókuszterületre akár 250 ágyú tüzét is összpontosíthatta. Hasonló példa nem volt a világon.

A főparancsnok személyesen adta át a Mannerheim keresztet Nenonennek 1945. január 8-án.

Nenonen 1947. február 15-i kezdődőlegesítést kérve nyújtotta be lemondását beosztásáról.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vilho Nenonen című finn Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.