|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
Az átállításszámító a tüzérségi tűzirány-módosításkori ütegbeállítási értékek gyors kiszámítását lehetővé tevő mechanikus számolókészülék: módosításátszámító korong. Rendszeresítésével felgyorsult a lőirányok pontos beállítása, illetve módosítása. A nemlineáris tüzérségi harcászatban hagyományosan – az elektronikus számoló- és számítógépek harcászati használatbavétele előtti időkben – harcállás-, azaz tűzállásszinten számították, illetve adták meg a célzáskori lövegbeállítási értékeket, tehát szögeket. Az átállításszámító korong avagy utánállítás-átszámító korong segítségével a tűzirányítás a megfigyelési pontban – akár parancsnoki állásban maradva is – képessé vált az ütegtűz pontosításához, utánállításához szükséges értékek kiszámítására és megadására fejben számolás nélkül. Harctéri alkalmazásban való megjelenésekor harcászati jelentősége hatalmas volt: a finnek a folytatólagos háborúban vették használatba titkos fegyverként, a németek előtt is titokban tartva. Feltalálója Unto Petäjä volt, aki Vilho Petter Nenonen felügyeletével, irányításával és külön parancsára dolgozta ki a finn tüzérség számára találmányának rendszeresíthető prototípusát 1943 tavaszán.[1]
Az átállításszámító segédeszköz használatával harc közben a tűzirányító teljes látóterében gyorsan és pontosan tudta megadni méterben a szükséges lőtáv- és irányzékmódosításokat – akár számos üteget és aknavetőt egyszerre vezényelve –, a vezényelt egységek elhelyezkedésének ismerete nélkül, helyzetileg függetlenedve. E segédeszköz rendszeresítésével addig hadtörténetileg példátlanul hatékony és dinamikus aknavető és nehéztüzérségi tűzerő-összpontosítás vált lehetővé valós időben, a csata folytán szükséges azonnali módosításokkal egyetemben.
A tali–ihantalai csatában a finn tüzérség csupán a leghevesebb harcok hete alatt több mint 30 alkalommal oszlatta fel ellenséges csapatok zászlóalj nagyságrendű, illetve még nagyobb rendű támadásindító csoportosulását még az ellenséges felvonulási körzetben.[1] Az átállításszámító rendszeresítésének köszönhetően egyetlen bemérő-tűzirányító is pontos zárótüzet zúdíttathatott egy percen belül az ellenségre – akár 21 üteg tűzerejével, azaz 250 ágyú lövedékeit összpontosítva a csatában.
Jegyzetek
