1315-ben Wycze néven írták (Györffy II, 93).
1332-ben plébániatemploma volt, amelynek papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 20 montanus dénárt, majd 25 dénárt fizetett. 1333-ban Bertalan 11 montanus dénárt fizetett (Beke 114, Györffy II, 93).
1772-ben a néhány római katolikus és a környező szórványokban élő katolikusok részére plébánia szerveződik. Ezekben az években éles ellentétek merültek föl a református lelkész és a katolikus egyház között.
1874-ben a református hívek kétharmada katolikus lett, hogy a Fogarassy püspök által megvásárolt és kiosztásra kerülő Mikes-Kemény birtokból részesüljenek. Csak azok a szűkösebb anyagi körülmények között élő személyek maradtak meg reformátusnak, akik nem vehettek részt a vásárban. 1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, amikor az újonnan kialakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozik. 1920-tól 1940-ig Nagy-Románia, 1940-től 1947-ig a Magyar Királyság, 1947-től Románia integráns része.
A helység részletes története Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a Vicze címszónál [1] található meg.
Lakossága és felekezeti közösségei
A falu lakossága az 1910-es népszámlálás adatai szerint 1082 fő volt, ebből 943 magyar és 130 román.
2002-ben lakossága már csak 402 fő volt, ebből 377 magyar és 22 román.