1762-ig Kolozs vármegyéhez tartozott, akkor a Naszódi határőrezredhez csatolták. Szentiváni Mihály így írt róla 1837-ben: „Birtokuk tulajdonképp a fiskusé, de mint sajátjokot, úgy bírják, senki tőlek el nem veszi, mívelésén eléggé igyekeznek, de határuk soványocska. Oskola a faluban kettő, falusi (trivium) és katonai (Divisions- vagy Nationalschul), abban csak télben a kántor által, itt nyárban is rendes tanító által foly a tanítás, írás, olvasás, számvetésre. A falusi oskolából többnyire feljebbvitelként mennek a gyermekek a katonaiba.”[3]
1841-ben hetivásárok és tavasszal és ősszel évi két országos vásár tartására nyert szabadalmat, ami a környék gazdaság központjává tette.[4]1861-ben, a határőrezred polgárosítása után Naszód vidékének egyik járásának székhelyévé tették.[5]Ferenc József1861. augusztus 27-i rendelete kivonta a határőrök felállítandó vagyonközösségéből és úgy tekintette, mint volt jobbágyfalut, amelyben a korcsmáltatás és az erdőhasználat joga visszaszáll a militarizálás előtti földbirtokosokra. 1865-ben azonban egy határőrdelegáció Bécsben elérte, hogy a monori javak ideiglenesen továbbra is a volt határőröket illessék.[6]1866-ban nem igazolták az erdélyi országgyűlésre képviselőként megválasztott Grigore Moisil mandátumát, mivel nem tudott magyarul.[7]1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.
1883. július 30-án egykori birtokosainak örököse, a Kemény család beperelte a határában található erdőbirtokok miatt. 1890. január 10-én a besztercei törvényszék erdőit a lakosoknak ítélte, viszont kártérítés megfizetésére kötelezte őket.[8]