|
Vadrizs
A vadrizs (Zizania) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó nemzetség. A vadrizs nemzetségbe tartozó fajok a sekély vízű, kis tavakat és lassú folyású patakokat kedvelik. Sokszor a növénynek csak a virágos csúcsa látszik ki a vízből. A vadrizs közeli rokonságban áll a rizzsel (Oryza sativa), amely szintén a perjefélékhez tartozik. Észak-Amerikában három fajuk őshonos:
Felhasználhatósága A nemzetségből a leggyakrabban az északi vadrizst takarítják be. Ezt egyaránt gyűjtik az észak-amerikai bennszülöttek és a fehérek is. Betakarítását kenuk segítségével végzik. A növényt behajlítják a kenuba és aztán fabotocskákkal kiveregetik a magokat. A botocskák méretét és az egyéb kellékeket az állami és a törzsi törvények írják elő. Minnesotában a botocskák vastagsága 2,5 centiméter átmérőjű, 75 centiméter hosszú és 0,5 kilogramm tömegű kell, hogy legyen.[2] A növényeket nem kell hevesen ütni, csak éppen megmozgatni, hogy az érett magok kihulljanak. Az odzsibvék a növényt „manómin”-nak nevezik, ami magyarul „jó erdei gyümölcs”-öt jelent. Begyűjtéskor néhány mag lehull az iszapos fenékre, ahol télen pihen, de tavasszal kicsirázik. A gabonák közül az indiánok csak a vadrizst és a kukoricát termesztették. A vadrécék és egyéb víziállatok kedvenc táplálékát is képezi a vadrizs.  A vadrizst majdnem mindig szárítva és egészben (őrlés nélkül) adják el. A vadrizs fehérjében, lizin nevű aminosavban és rostokban gazdag, de zsírban szegény. Mint a valódi rizs, a vadrizs sem tartalmaz glutént. A magban még megtalálható a kálium és a foszfor, és a következő vitaminok: tiamin, riboflavin és niacin.  Mivel tápértéke és íze igen kedveltté vált a 20. század végére, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban megkezdődött ipari mértékű termesztése. Az USA-ban főleg Kaliforniában és Minnesotában termesztik; termesztése mocsaras helyeken folyik. Kanadában inkább a vad állományokat takarítják be. Kanada legnagyobb vadrizs termesztője Saskatchewan tartomány. Egy ázsiai fajt, a Zizania latifoliát, amelyet korábban Kínában gyűjtöttek, manapság már elvesztette jelentőségét. Ezt a fajt nem tudták „megszelídíteni”. Manapság veszélyben van, mivel Kína növekvő népessége a növény élőhelyét elfoglalja és beülteti a valódi rizzsel. Ma már igen ritka Kínában, gabonaként már nem is használják, de száráért néhol még termesztik. A Zizania latifoliát véletlenül betelepítették Új-Zéland területére, ahol inváziós fajnak számít. A vadrizs mint zöldségA Zizania latifolia fehér, dagadt szárát zöldségként árulják Kelet- és Délkelet-Ázsiában. A dagadt szárat az Ustilago esculenta nevű gomba okozza. Ez a gomba megakadályozza, hogy a növény kivirágozzon, emiatt ivartalan szaporítással termesztik. A begyűjtést a növény 120. és 170. napja között végzik el. Ez az idő között a gomba megtámadta a növényt, de még nem kezdett el szaporodni. Ha hagyják ezen az időn túl „érni”, akkor a növény szára megfeketedik és szétesik. Ezt a zöldséget főleg Kínában kedvelik, ahol „gaosun” és „jiaobai” neveken ismerik. Az angolok a következő neveken illetik: „coba”, „makomo” és „water bamboo”. DísznövénykéntA vadrizst kerti tavaknál dísznövényként is használják. A vadrizs a kultúrábanNéhány észak-amerikai bennszülött nép, köztük az odzsibvék is, a vadrizst kultúrájuk szerves részének tekintik. A vadrizst kenuk segítségével takarítják be. Begyűjtéséhez két ember kell, az egyik óvatosan botocskákkal a kenuba veregeti a magokat, míg a másik irányítja a vízijárművet. E népek számára igen fontos szerepet tölt be a vadrizs, mind vallási, mind gazdasági szempontból. Az Újszövetség Jézus egyik példabeszédében („a konkoly és a búza példabeszéde”) a konkolyt zizaniának nevezi. A zizania a görög zizanion szó többesszáma. RendszerezésA nemzetségbe az alábbi 4 faj tartozik:
Képek
Jegyzetek
Források
Fordítás
További információk
Information related to Vadrizs |
_%D1%80%D0%B8%D1%81%D0%B0.jpg)
