A vándorkagyló teknője elöl háromszögletűen kihegyezett, hátul (az ehető kékkagylóhoz hasonlóan) kerek, 25-40 milliméter hosszú és 13-18 milliméter széles. Búbja egészen elöl helyezkedik el. A teknő oldala alul élesen megtörik, ezért a kagyló keresztmetszetben háromélű. Alapszíne szürkéssárga, zegzugos barna vonalakkal rajzos, előrehaladottabb korban piszkos sötétszürke. Lábának mirigye (bisszusz) finom, megszilárduló fonalakat termel, ezekkel szilárdan a vízfenékhez tapad.
Életmódja
A vándorkagyló folyók, csatornák, tavak lakója. Az állat kövekre, fadarabokra vagy más kagylókra és vízi járművekre telepedve él.
Szaporodása
A vándorkagyló petéket rak, amelyekből szabadon úszó, úgynevezett veligera-lárvák fejlődnek. Ezek eleinte a planktonban élnek, később helyhez kötötté válnak.
Források
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6