Tompa Zoltán és Bogdán Róza fiaként született. Tanulmányait a kolozsvári egyetem orvosi karán kezdte,[5] ezzel párhuzamosan Izsó Miklós színiiskolájában tanult. Pályája 1923-ban indult a Kolozsvári Magyar Színházban, ide Janovics Jenő hívta. 1944-ig ott játszott, majd 1945-től 1969-ig, haláláig a budapesti Nemzeti Színháznál. Alkatánál fogva főként humoros karakterszerepeket alakított, de klasszikus és modern darabok főszerepeiben is megcsillogtatta tehetségét. Játékát a drámaiság és a humor egyaránt jellemezte. 1938-tól filmezett. Rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban is, az 1950-es években szinte mindennap hallható volt. Országos elismertséget jelentett számára a „Kincses kalendárium” című vasárnap délutáni műsorban rendszeresen elhangzó kettősük Völcsey Rózsival. Azon kevesek közé tartozott, akik az ötvenes években is aktívan támogatták az FTC-t. Klubszeretete és hűsége példamutató volt. Négy nappal 66. születésnapja előtt halt meg.
Felesége Bartha Mária volt, akit 1941-ben Kolozsvárott vett nőül.
Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Fodorító Márton, csizmadia céhmester - Tompa Sándor, Pálóczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Naszályossy – Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara.
Maxim Gorkij: Mint a gyerekek (1946)
Tamási Áron: Hullámzó vőlegény (1947)
Tamási Áron: Vitéz lélek (1947)
Stanley Hoghton: Szegény megboldogult (1948)
Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma (1950)
Anatolij Szofronov: Város a sztyeppen (1951)
Baktai Ferenc: Az üdvösség forrása (1952)
Hunyady József: A nép tudósa (1953)
Mándy Iván: Megdöflek a versem végén! (1955)
Bozó László: Furfangos Dalila (1959)
Bojki János: Az ékesen szóló paraszt története (1962)