Tobolszk (Тобольск)
A tobolszki Kreml Dmitrij Medvegyev felvételén
Tobolszk címere Tobolszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Tyumenyi terület
Alapítás éve	1587 1708
Polgármester	Jevgenyij Kujvasev
Irányítószám	626128 • 626150 • 626159
Körzethívószám	3456
Testvérvárosok	Lista Peja Szurgut
Népesség
Teljes népesség	99 877 fő (2023)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
Elhelyezkedése
Tobolszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 11′ 43″, k. h. 68° 15′ 29″58.195277777778, 68.25805555555658.195278°N 68.258056°EKoordináták: é. sz. 58° 11′ 43″, k. h. 68° 15′ 29″58.195277777778, 68.25805555555658.195278°N 68.258056°E
Tobolszk Pozíció a Tyumenyi terület térképén
Tobolszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tobolszk témájú médiaállományokat.

Tobolszk (oroszul: Тобольск) város Oroszországban, Nyugat-Szibériában, az Irtis folyó partján. Közigazgatásilag a Tyumenyi területhez tartozik, járási székhely. Szibéria egyik legrégibb orosz alapítású városa, a 18. század elejéig a szibériai orosz területek katonai, egyházi és közigazgatási központja volt.

Lakossága: 99 694 fő (a 2010. évi népszámláláskor),^[1] melyből 73 033 orosz, 15 843 tatár és 1 795 ukrán. Az 1989-es népszámláláskor a lakosság 74%-a orosz, 14%-a tatár, 3,3%-a ukrán nemzetiségű volt.

Tobolszk a Nyugat-szibériai-alföld, tajgával és mocsarakkal borított vidékén, az Irtis és legnagyobb mellékfolyója, a Tobol találkozásától kicsit északra, az Irtis jobb partján fekszik, Tyumeny városától országúton 254 km-re. Délen és nyugaton a folyó, keleten több mély árok és vízmosás határolja, ezért az óvárostól észak felé, a folyó mentén kb. 10 km hosszan húzódik. A városképet messziről uraló Kreml a folyó kanyarulata fölötti magaslatra épült, a történelmi városmag másik része a 60 m-rel alacsonyabb ártéri részt foglalja el.

A vidék a 15-16. században a szibériai tatár kánság központi területe volt. Az 1580-as években kozák csapatok keltek át az Urálon, Kucsum kán csapatait legyőzték, elfoglalták és lerombolták székhelyét, Iszkert (más néven Szibir vagy Kaslik, a mai várostól 18 km-re) és 1587-ben erődítményt építettek. 1610 körül az erődöt új helyen, az Irtis magas jobb partján építették fel, ahol korábban valószínűleg tatár település állt. A víziutak kereszteződésénél fekvő Tobolszk gyorsan növekedett, a további hódítások kiindulópontja, a jaszak (főként prémekben fizetendő adó) beszedésének helye és a kereskedelem központja lett. A gerendaváros a 17. század folyamán többször is leégett. Az 1680-as tűzvész után kőből építették fel előbb a Szófia-katedrálist, majd a Kreml védműveit és legfontosabb polgári célú épületeit is. A 18. század elején megjelentek az első manufaktúrák, fegyverkovács- és bőrfeldolgozó műhelyek létesültek.

Tobolszk 1708-tól város és a nagy kiterjedésű Szibériai kormányzóság, – gyakorlatilag a szibériai orosz földek – központja lett. Itt írták az első szibériai évkönyveket, itt nyíltak az Urálon túli első egyházi, katonai iskolák, itt alapítottak először színházat (1705-ben egyházit, az 1780-as években hivatásos polgárit) és nyomdát, itt nyomtatták az első szibériai könyvet (1789), itt jelent meg az első szibériai újság.

Miután a kelet felé vezető legfontosabb útvonal délebbre helyeződött át, és különösen miután később a megépülő vasút is messze elkerülte, a város gyorsan veszített jelentőségéből. 1796 és 1919 között már nem egész Szibéria, hanem csak a Tobolszki kormányzóság székhelye volt, és a kormányzóság területét is egyre csökkentették. A 19. századra Nyugat-Szibéria központja Tobolszk helyett végleg Omszkba helyeződött át. A vidéki város a száműzetések egyik helyszíne lett, gazdasági életébe csak nyaranta, a hajózási idény megindulása hozott némi élénkséget. A lakosság fő foglalkozása a halászat, valamint a szűcs- és kesztyűkészítő mesterség volt, a 20. század elején hajójavító műhelyek, szeszgyárak, szappanfőzdék működtek a városban.

A polgárháborús idők legismertebb eseménye, hogy itt tartották fogva II. Miklós cárt és családjának tagjait, mielőtt elindultak volna utolsó útjukra Jekatyerinburgba. 1923-tól Tobolszk járási székhely, az 1930-as években a politikai elítéltek fogvatartásának egyik helyszíne volt. A város történetének 20. századi fordulópontját jelentette a nyugat-szibériai szénhidrogénmezők felfedezése. Tyumenyből az 1970-es évek elején Tobolszkon át épült meg a Szurgut felé vezető vasútvonal, mely végre bekapcsolta a várost az ország vérkeringésébe.

A város felső, magaslati részét a Kreml uralja. Falain túl következnek az 1960–70-es években létesített lakótelepek, kissé távolabb a következő két évtizedben épített kerületek és a város alapításának 400. évfordulójára kialakított új városközpont. A régi alsóváros fokozatosan elvesztette korábbi központi szerepét.

A város legfontosabb iparvállalata a Tobolszki Olajvegyészeti Kombinát. 1974-ben kezdték építeni a városközponttól 10 km-re. Az 1990-es években privatizált gyáróriás egyik társtulajdonosát, az igazgatótanács elnökét 1998-ban egy merényletben megölték, később az irányítás a SZIBUR petrolkémiai holding kezébe került, a vállalatot ma is ez a csoport birtokolja. A 44 hektáros területen eredetileg több gyár megépítését tervezték, de ez nem valósult meg. Jelenleg a kombinát termékeinek nagy részét más városokban (pl. Voronyezsben, Togliattiban) műgumi gyártásánál használják fel. Ezen kívül főként cseppfolyósított propán-butánt, kisebb részben autóbenzinhez adalékanyagokat állítanak elő. A SZIBUR holding a városban polietilén és polipropilén gyártását készíti elő. Az új vegyipari kombinát építése 2007-ben kezdődött, átadása 2011-ben várható.

A gyáróriás mellett a városban mintegy 70 jelentősebb iparvállalat működik, zömmel a hagyományos ágazatokban, amilyen például a hajóépítés, a cipőgyártás, a fafeldolgozás, az építőanyag-ipar, a szeszipar, az élelmiszeriparon belül főként a halászat és halfeldolgozás. A gazdaság egyik fontos ága az idegenforgalom is, a várost Nyugat-Szibéria egyik turisztikai központjává kívánják fejleszteni.

A városból országút vezet a területi központba, Tyumenybe, illetve északra Hanti-Manszijszkba. A vasút Tyumenyen keresztül az ország központi vidékeivel, észak felé Szurguttal, valamint az olaj- és gázkitermelés városaival: Nyizsnyevartovszkkal és Novij Urengojjal biztosít kapcsolatot. Tobolszk repülőtere csak kisebb repülőgépek fogadására képes. Az Irtis és a Tobol hajózható, az Irtisen a hajózási idény mintegy hat hónapig tart.

A helyi közlekedés fő eszköze az autóbusz, a szomszédos kistelepülések is buszjáratokkal érhetők el. A város egy kisebb része a bal parton épült ki (Bekerovo), és mivel itt nincs közúti híd, nyáron komppal, télen a befagyott folyó jegén lehet átkelni a központba.

Tobolszkban hét felsőoktatási intézmény, zömmel más városok egyetemeinek filiáléi működnek. A volt fiúgimnázium épületében működő tanárképző főiskola jogelődjét 1916-ban alapították, a főiskola 1969-ben vette fel D. I. Mengyelejev nevét.

A város első múzeumát 1870-ben alapították, külön erre a célra emelt épületét 1889-ben nyitották meg. 1925-ben a Kreml főpapi házába költöztették át. Az 1961-ben létrehozott Állami Történeti és Építészeti Múzeum felügyelete alá kerültek a város műemlékei is. Részlegei többek között néprajzi, régészeti gyűjtemény, kézirat-, régi nyomtatvány- és fotótár, a cári család tárgyainak gyűjteménye található. Kiállításai: II. Miklós múzeuma és emlékszobája, könyvmúzeum, szépművészeti múzeum, börtönmúzeum (a 19. század közepén emelt épületekben).

A régi városi színház faépítésű, gazdagon díszített épülete 1991-ben teljesen leégett.

A városban 300 különféle történeti, régészeti és műemléket tartanak nyilván, közülük 35 országos jelentőségűnek számít.

• A Kreml Tobolszk legismertebb épületegyüttese. Ez az egyetlen kőből épített kreml egész Szibériában. Műemlékei sokáig a helyi múzeum felügyelete alatt álltak, az 1990-es évek elején a terület egy részét az egyháznak adták át. Itt kapott helyet a püspöki rezidencia és a papi szeminárium. A Kreml legfontosabb építményei, műemlékei:

• A falak és bástyák a faerődöt elpusztító 17. századi tűzvészek sora után, a 18. század elején készültek. Építésükben részt vettek az északi háborúban foglyul ejtett svéd katonák is. Az idők során a falak megcsúsztak, leomlottak vagy beépítették őket. A mai falak az 1960-as évek újjáépítésének eredményei, magasságuk néhol a 15 m-t is eléri.
• A Mennybemenetel- későbbi nevén Szófia-katedrális (Szofijszko-Uszpenszkij szobor) Szibéria legrégibb kőtemploma, a 17. századi szibériai orosz földek egyházi központja volt. Egy korábbi fatemplom helyén emelték 1683–1686 között. Eredetileg is öt kupolával készült, ezeket később barokkos elemekkel díszítették. 75 m magas harangtornya a 18. század végéről való.
• A Mária oltalma-katedrális (Pokrovszkij szobor) a 18. század közepén épült, egy évszázaddal később kibővítették.
• Az egykori főpapi ház (1770-es évek), ma a helyi múzeum központi épülete.
• Kereskedők udvara (Gosztyinij dvor) (1703–05), csipkézett bástyákkal, belső udvarral ellátott erődszerű építmény. Az idők során bíróság, börtön, tüzérségi raktár céljára egyaránt használták.
• Rentereum, más néven „Svéd palota” (1714–16), mivel építésénél svéd foglyok dolgoztak. Az épület a Kreml főbejárata fölött ível át, eredetileg az adóként beszedett prémek raktára volt.
• Az alsóváros legrégebbi épületegyüttese a 16. század végén alapított Znamenszkij-kolostor volt, melynek azonban csak néhány 18. századi épületrésze maradt fenn. A városrészt a lebontástól megmenekült néhány barokk temploma mellett főként régies hangulatú utcái, 1–2 emeletes klasszicista és barokk stílusú lakóházai (köztük a kereskedői magisztrátus épülete az 1750-es évekből, a kormányzó háza 1788-ból), régi kereskedőházai, korai alapítású gimnáziumi épületei, fából készült 19–20. századi magánházai jellemzik.
• A város közvetlen környékén is több kolostor, műemlék épület található, ilyen az 1653-ban alapított Ivanovi- (régiesen: Ioannovi-) kolostor és Abalak falu kolostora a 17. század végén épült Znamenszkij-katedrálissal.

• Dmitrij Ivanovics Mengyelejev természettudós, vegyész
• Vaszilij Grigorjevics Perov festő
• Rahim Ruszlanovics Csahkijev olimpiai bajnok ökölvívó
• Jurij Szergejevics Oszipov matematikus

• Avvakum protopópa (17. század)
• Benyovszky Móric, utazó (1770 január 10. - február 14.)
• Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev, író (1791)
• Grigorij Iljics Novickij (18. század)
• Az 1825-ös dekabrista felkelés számos résztvevője, közülük heten az itteni temetőben vannak eltemetve
• Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1850 januárjában)
• Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko (1881)
• II. Miklós, az utolsó orosz cár és családja (1917-18)
• Tobolszkban töltötte hadifogságának néhány évét 1915-től Zsirai Miklós, a finnugrisztika kiváló hazai művelője

A Wikimédia Commons tartalmaz Tobolszk témájú médiaállományokat.

• A Tyumenyi terület hivatalos honlapja
• Tobolszk város hivatalos honlapja Archiválva 2012. december 5-i dátummal az Archive.is-en
• Cikkek a város történelméről
• Újságcikk 2001-ből: a régió és a mai város ismertetése
• Tobolszk az orosz kisvárosok honlapján
• A helyi múzeum honlapja
• A tanárképző főiskola honlapja
• A város idegenforgalmi bemutatása Archiválva 2007. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A vegyészeti kombinát honlapja
• Újságcikk a kombinát múltjáról
• Vándor Anna cikke a Magyar Nyelv c. folyóiratban Zsirai Miklós tobolszki fogságáról