PROFILPELAJAR.COM

Tigrispiton
	Fán pihenő példány
	Természetvédelmi státusz
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Pitonfélék (Pythonidae);
Nem:	Python; Daudin, 1803
Faj:	P. molurus;
Tudományos név
	Python molurus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Coluber boaeformis Shaw, 1802; Coluber molurus Linnaeus, 1758; Python albicans Schneider, 1801; Python bora Daudin, 1803; Python castanea Schneider, 1801; Python cinerea Schneider, 1801; Python molurus Werner, 1899 subspecies ocellata; Python molurus pimbura Deraniyagala, 1945; Python orbiculata Schneider, 1801; Python tigris Daudin, 1803;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tigrispiton témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tigrispiton témájú médiaállományokat és Tigrispiton témájú kategóriát.

Ez a szócikk a dél-ázsiai tigripitonról szól szól. Hasonló címmel lásd még: Tigriskígyó.

A tigrispiton (Python molurus) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A tigrispiton egész Dél-Ázsiában előfordul Pakisztántól Indián át Srí Lankáig és a Himalája lábáig. Dél-Kína (Szecsuan és Jünnan tartomány)ában, Hongkongban, Hajnanon, Hátsó-Indiában és a Szunda-szigeteken (Celebeszig) a nagyobb és sötétebb szalagos tigrispiton (Python bivittatus) helyettesíti. Mivel bőre miatt túlvadászták, sok területen veszélyeztetett, kipusztulástól fenyegetett fajjá vált.

Alfajai

indiai tigrispiton (Python molurus molurus) - Pakisztán, India, Nepál déli része, Banglades és Mianmar
ceyloni tigrispiton (Python molurus pimbura) - Srí Lanka

Korábban alfajának tekintették a szalagos tigrispitont (Python bivittatus, régebben Python molurus bivittatus) is.

Megjelenése, felépítése

Hossza egyes becslések szerint elérheti a 6,4 métert, testtömege pedig a 91 kilogrammot,^[1] a legnagyobb ténylegesen lemért példány azonban csak 4,6 méter hosszú és 52 kg volt.^[2] Teste sárgásfehér, nagy barna foltokkal. A hím kloákanyílásánál található, ún. anális sarkantyúk^[3] a visszafejlődött combcsontok maradványai és a párzásban játszanak szerepet. A meleg vérű állatok testmelegét az alsó és felső ajkán lévő, igen érzékeny hőreceptorokkal érzékeli.

Feje szürkésbe játszó hússzínű, a fejtető és a homlok világos olajbarna. Háta világosbarna, középen szürkéssárga árnyalattal. Hasa fehéres; az orrlikaktól a szemeken át a száj hátsó sarkáig egy-egy olajbarna sáv húzódik. Ugyanilyen színű, háromszögletű foltot találunk a szemek alatt, továbbá egy nagy, villásan elágazó, Y alakú foltot a fej hátulján, illetőleg a tarkón. A háton egész sor megnyúlt négyszögletes, vörösbarna foltot találunk — ezek szegélye fekete, a szélük fogazott vagy egyenes. Oldalt a középső foltoknál kisebb, hosszanti foltok sorakoznak; ezek közepe világosabb. Két elülső és két hátsó homlokpajzsa van; utóbbiak és a fejtető-pajzsok között kisebb pajzsokat találunk. A két felső és négy alsó homlokpajzsban háromszögletű gödrök vannak. A szemeket az ajakpajzsoktól apró pikkelysor nem különíti el. A test felső részét 60–70 kis pikkelysor borítja. Barna szivárványhártyája felül világosabb, mint alul.

Életmódja, élőhelye

Magányos, fákon élő lény. A fára úgy mászik fel, hogy rátekeredik a törzsére, és pikkelyeivel kapaszkodik belé. Addig függeszkedik egy ágon, amíg el nem halad alatta egy megfelelőnek látszó áldozat — leginkább kisemlős, szarvas, disznó vagy majom. A zsákmányt leginkább nyelvével vizsgálódva érzi meg. Áldozatát testgyűrűivel összeszorítva öli meg. Becslések szerint szabadon 40 évig élhet — fogságban tovább él és nagyobbra is nő.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. A nőstény 60–100 tojást rak — a fiatalabbak kevesebbet, az idősebbek egyre többet. A nőstény a tojások köré tekeredve melegít őket. Az ideális költési hőmérséklet 36 °C — ha hűvösebb az idő, az anya akár 7 °C-kal is emelheti a fészek hőmérsékletét. A kis pitonok 60-80 nap múlva kelnek ki.

Tartása

Dél-Ázsiában esetenként rágcsálóirtónak tartották; az éjszakára a fészerbe engedett jószágot reggel újra befogják. Magyarországon a törvény veszélyes állatnak minősíti, ezért tartásához engedély szükséges.

A kultúrában

Ká, egy nagy és öreg indiai tigrispiton, Maugli egyik mentoraként szerepel Rudyard Kipling 1894-ben megjelent a dzsungel könyve című művében.

Képek

Portré
Terráriumokban kedvelt az albínó tigrispiton

Jegyzetek

↑ [1] Animal Diversity Web.
↑ Minton, S. A. (1966), "A contribution to the herpetology of West Pakistan", Bulletin of the American Museum of Natural History 134 (2): 117–118, <http://digitallibrary.amnh.org/dspace/handle/2246/1129>.
↑ Urania Állatvilág III. – Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Bp., 1969, p. 430–431.

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 20.)
Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”
Trionyx díszállat és terrarisztikai szaküzlet oldala