A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők(Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a saját sünalakúak(Erinaceomorpha) rendjébe tartozott.[1][2]
A sünféléket – különösen a keleti sünt és az európai sünt – leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. A köznyelvben és a mesékben gyakran szerepel a helytelen sündisznó elnevezés. Egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya.
A szó ősi örökség a finnugor korból (manysi (vogul)soule, mari (cseremisz)šüle, šulo, mordvin (erza)šejeľ, finnsiili, észtsiil[3]) származik. A régi magyar nyelvben a sül vagy a tövises-borz,[4]tüskés borz[5]alakot használták, a sün forma a 19. században terjedt el.[6] A mai tudományos szóhasználatban viszont a sül szó már a rágcsálók közé tartozó sülfélék(Hystricidae) családjának fajait jelöli, amelyeknek semmi közük nincs a sünfélékhez.
Tudnivalók
Manapság Európa, Ázsia és Afrika területein élnek, viszont egyes fosszilis nemek észak-amerikai előfordulásról is tanúskodnak. Főleg éjszaka mozognak és általában magányosak. A mérsékelt övön élők téli álmot alszanak. A sünök elsősorban rovarevők, de megeszik a csigákat, a férgeket, a madárfiókákat és a tojásokat is. Ha alkalmuk adódik, az egerek kölykeit, dögöket, gyíkokat és akár kígyókat sem vetik meg. Ugyanúgy az emberek házi kedvenceinek táplálékát is megdézsmálhatják. Habár kisméretű emlősök, a családon belül nagy a változatosság, a 10-15 centiméteres és 40-60 grammos törpe szőrössüntől(Hylomys suillus) egészen a 26-45 centiméteres és 1000-1400 grammos nagy szőrössünig(Echinosorex gymnura). A fogképletük a következő: [7][8]
Érdekességek
A sün egy rendőrségi alakzat neve is, ez 2009-ben internetes mém születéséhez vezetett. Lásd: Sün!
Továbbá az északimitológia rejtelmes sünjei azok, kik éjjelente a ház környékén károkat okoznak (hasonlóan a koboldokhoz), midőn az emberek valami okból megsértették őket. Felborogatják az edényeket, leölik a háziállatokat, s vad kiáltásokkal zargatják az embereket álmukból. Régen ezért falvakon és tanyákon szokás volt őrt állítani, ha sünöket észleltek, ám a borzalmas kis kártevők az őrök lábához sündörögtek, s lábukba szúrták borzalmas töviseiket.
Rendszerezés
A családba az alábbi 2 alcsalád, valamint 1 alcsaládba sem foglalt fosszilis nem tartozik:
↑A magyar szókészlet finnugor elemei III. N–Zs, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
↑"tövises-borz" szócikk. Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Első kötet. Szerk. Szarvasi G.-Simonyi Zs. Budapest, 1890. 295. o. http://mek.oszk.hu/07000/07026/
↑Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Budapest, 1976. 227. o.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Erinaceidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
