PROFILPELAJAR.COM

	Sárközi Lajos
Született	1884. január 26.; Szatmárnémeti
Elhunyt	1964. január 5. (79 évesen); Szatmárnémeti
Foglalkozása	egyházi író
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az egyházi íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Sárközi Lajos (egyértelműsítő lap).

Sárközi Lajos (Szatmárnémeti, 1884. január 26. – Szatmárnémeti, 1964. január 5.) erdélyi magyar református egyházi író.

Életútja

Középiskoláit Szatmárnémetiben a Református Főgimnáziumban végezte, 1904. június 25-én érettségizett. Négy éven át a Vajay Károlyné Koós Emilia Alapítványnak támogatását élvezte, mint jeles tanuló és árva diák. Teológiai tanulmányokat a debreceni református teológián folytatott, itt egy évig az intézet legjobb tanulója, majd senior volt. Az utolsó tanévben (ösztöndíjjal) egy-egy félévet a berlini egyetemen és a bázeli teológián is hallgatott. Előbb segédlelkész volt Gacsályon, lelkész Nagykolcson, majd 33 éven át Szatmárnémetiben, végül 5 évig Szinérváralján.

Közszereplése

A két világháború között a szatmárnémeti Kölcsey Irodalmi Társaság ügyvezető elnöke, a Károlyi Gáspár Irodalmi Társaságnak és a Főgimnázium igazgatóságának tagja, a Dalosszövetség választmányi tagja volt. Emellett a Jótékony Nőegylet, az Ipartársulat, a Bank igazgatósági tagja is. 1924-ben tagja lett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói bizottságának. Tagja, majd közel tíz évig elnöke volt az Országos Magyar Pártnak. 1928. október hó 13-án, az Országos Magyar Párt Központi Intézőbizottságának ülésén ő képviselte a Szatmár városi tagozatot. Mint a Főgimnázium igazgatósági tagját két alkalommal, 1918-ban és 1939-ben, letartóztatták fegyverkezés vádjával, mert a gimnázium padlásán régi fegyvereket találtak. A vádat mindkét alkalommal ejtették.

Irodalmi és szerkesztői munkássága

1921–26 között Bélteky Lajossal szerkesztette és kiadta a Protestáns Naptár hat kötetét, 1943-ban Boros Jenővel együtt szerkesztette a Szatmári Református Híradót.

Humoros írásokat tartalmazó kötete, A drukk (Szatmárnémeti, 1922) után a református naptárakban karcolatokat, a helyi sajtóban elbeszéléseket publikált. A Királyhágómelléki református egyházkerület ismeretterjesztő füzeteinek sorozatában jelent meg több elbeszéléskötete: A véletlen is Isten dolga (Nagyvárad, 1933); A gondviselés titka (Nagyvárad, 1933); Beoltják a falut (Nagyvárad, 1935); Pásti Veráék nemzetsége (Nagyvárad, 1935); A Plánétás Papagáj (Nagyvárad, 1935) és a Cafenet Paucakh (Nagyvárad, 1943).

Színműveket is írt, mesejátékát (A tündérfarsang) 1928-ban, háromfelvonásos színművét (Az ősök pohara) 1933-ban adták elő Szatmárnémetiben.

Prédikációs- és imádságoskönyvei

Őt hallgassátok (Szatmárnémeti 1930);
Az áldott orvos (elmélkedések és imádságok, Szatmárnémeti, 1934);
Imák katonák részére (Szatmárnémeti, 1943);
„Ilyeneké a mennyeknek országa” (Szatmárnlmetei, 1948).

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3
Ábrám Sámuelné dr. Sárközi Lídia: [Végakaratához híven]. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. Börtönvallomások, visszaemlékezések. Kolozsvár, 1996. 267–268.
Kurta József: Isten igéjének szolgái. Lelkészi életpályák a Szatmárnémeti Református Egyházközség történetében. Exit Kiadó, Kolozsvár 2009. 108–110.
Sipos József: : A Szatmári Református Egyházmegye 40 éves története. Budapest, 1941.
Molnár János: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület története 1920–1942, Nagyvárad, 1999. 78.
Református Szemle 1964. 205–206.
A Szatmárnémeti Ref. Egyház[község] Presbiteri jegyzőkönyvei. Folió méretű kéziratok a Szatmárnémeti Református Egyházközség levéltárában. Leltári szám: 633–638.