Sárgászöld haragossikló

Sárgászöld haragossikló
Sötétebb példány
Sötétebb példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Colubrinae
Nem: Hierophis
Faj: H. viridiflavus
Tudományos név
Hierophis viridiflavus
(Lacepède, 1789)
Szinonimák

Coluber viridiflavus

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgászöld haragossikló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgászöld haragossikló témájú médiaállományokat és Sárgászöld haragossikló témájú kategóriát.

A nyugati ostorkígyó feje

A sárgászöld haragossikló vagy nyugati ostorkígyó [1][2][3] (Hierophis viridiflavus) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj. Közép- és Dél-Európa egyik leggyakoribb kígyója, amely a Pireneusoktól kezdve Franciaországon át, Svájc egy részén, egész Olaszországban és a Balkán-félszigeten megtalálható.[3] Nem mérges kígyó.

Egyes rendszerek a Coluber nembe sorolják Coluber viridiflavus néven.

Előfordulása

Európában, Spanyolország, Andorra, Franciaország, Olaszország, Görögország, Málta területén, Svájc déli részein, Szlovénia és Horvátország partvidékein honos.

Természetes élőhelyei a mérsékelt égövii erdők és cserjések, a mediterrán típusú cserjés növényzet, a szántók, a legelők, az ültetvények, a vidéki kertek és a városi területek.[4]

Jellemzői

Jelenleg két alfajt különböztetnek meg, egy melanikus (H. v. carbonarius) és egy csíkos formát (H. v. viridiflavus).[3] A melanizmus előfordulása azonban a viridiflavus alfajhoz kapcsolódó populációkban főként Szardíniára korlátozódik.[3]

Testhossza általában 1-1,5 méter közötti, de a 2 métert is elérhetik.[5]

Sarokba szorítva dühösen védekezik és harap.[5]

A téli hónapokban téli álmot alszik.[5]

Táplálkozása

Főként gyíkokkal, békákkal, egerekkel, patkányokkal, valamint kismadarak fiókáival és tojásaival táplálkoznak.[5]

Gyakran felmászik a fákra is, táplálékot keresve.[5]

Jegyzetek

  1. Fotók egy sziklákon csúszkáló példányról. Depositphotos.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
  2. About the Western whip snake in France (angol nyelven). wildlifeinfrance.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
  3. a b c d Storniolo, Federico, Marco, A. L. (2023. június 1.). „Large scale phenotypic characterisation of Hierophis viridiflavus (Squamata: Serpentes): climatic and environmental drivers suggest the role of evolutionary processes in a polymorphic species” (angol nyelven). Evolutionary Ecology 37 (3), 419–434. o. DOI:10.1007/s10682-023-10234-8. ISSN 1573-8477. 
  4. Milan Vogrin, Claudia Corti, Valentin Pérez Mellado, et al.: Hierophis viridiflavus (angol nyelven). IUCN, 2004. december 17. DOI:10.2305/IUCN.UK.2009.RLTS.T61449A12487580.en.
  5. a b c d e THE MALTESE ISLANDS MULTIMEDIA ENCYCLOPEDIA. shadowservices.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)

Források