PROFILPELAJAR.COM

Szőnyegmintás piton
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Alországág:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Pitonfélék (Pythonidae);
Nem:	Morelia; J. E. Gray, 1842
Faj:	M. spilota;
Tudományos név
	Morelia spilota; (Lacépède, 1804)
Szinonimák
	Coluber spilotus; LACÉPÈDE 1804; Python punctatus; MERREM 1820; Python perronii; WAGLER 1828; Morelia variegata; GRAY 1842; Morelia argus; Duméril & Bibron 1844; Morelia argus fasciolata; JAN 1864; Python spilotes; BOULENGER 1893; Morelia spilota macrospila; WERNER 1910 (LOVERIDGE 1934); Python spilotus; DE ROOIJ 1917; Python bredli; GOW 1981 (KLUGE 1993); Python spilotus imbricatus; SMITH 1981; Morelia metcalfei; WELLS & WELLINGTON 1985; Montypythonoides riversleighensis; SMITH & PLANE 1985 (KLUGE 1993); Morelia spilota; KLUGE 1993; Morelia spilota; MCDIARMID, CAMPBELL & TOURÉ 1999; Morelia spilota; COGGER 2000; Morelia mippughae; HOSER 2003; Morelia spilota; MENSE 2006; Morelia metcalfei; GREER 2006; Morelia wellsi; HOSER 2012; Morelia argus; PHILIPPEN 2012; Morelia spilota; REYNOLDS et al. 2014; Morelia spilota; WALLACH et al. 2014;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szőnyegmintás piton témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szőnyegmintás piton témájú médiaállományokat és Szőnyegmintás piton témájú kategóriát.

A szőnyegmintás piton (Morelia spilota) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Nevét halvány alapon, sötétebb sávokból és foltokból álló mintázata után kapta, mely a keleti szőnyegekre hasonlít.^[2]

Előfordulása

Ausztrália (nyugatról és a délkeleti részről hiányzik), Új-Guinea (Nyugat-Irian és Pápua).

Változatos területeken fordul elő, a nyirkos esőerdőktől a száraz félsivatagokig. Fatörzsekben, sziklarepedésekben, más állatok által készített üregekben rejtőzik.^[2]

Megjelenése

Mérete alfajonként eltérő. 150–180 cm-es hosszával ez a legkisebb alfaj. Bizonyos területeken a nőstény akár négyszer nagyobb is lehet a hímnél.^[3] Színe és mintázata rendkívül változatos. Tipikus esetben különböző árnyalatú barna szín, valamilyen világosabb színárnyalattal, amin feketés vagy szürkés foltok, csíkok, harántszalagok, vagy ezek többféle kombinációja látható. Egyes területeken helyi színváltozatok is kialakultak: élénksárga, rozsda-, vagy aranyszín, de a tiszta szürke mintájúak sem ritkák.^[2] Hegyes, háromszög alakú feje a faj jellegzetessége, mely jól elkülönül a nyaktól. Szája körül hőérzékelő gödrök sorakoznak, szeme közepes méretű, pupillája függőleges. Apró pikkelyekkel fedett este nagyon izmos, testgyűrűinek szorításával az áldozat tüdejét és szívét olyan mértékben nyomja össze, hogy eszméletvesztés, majd gyors halál következik be.^[4]

Életmódja

Fán lakik, általában éjszaka mozog, de éghajlattól függően nappal is lehet aktív. Hőérzékelő szervezi segítségével a sötétben is pontosan találja meg melegvérű zsákmányát, szájával megragadja, testével körbefonja és addig szorítja, míg meg nem fullad. A nyelést csak akkor kezdi el, ha meggyőződött róla, hogy áldozata már nem él.^[5]

Az egyik leggyakoribb faj, mely közel merészkedik az emberekhez. Az egerek, patkányok vonzzák a lakott területekre. Nem fél, nem menekül el, sokszor még azt is hagyja, hogy megérintsék, vagy megfogják őket. Nem veszélyes az emberre, de nem árt az óvatosság, mert fájdalmas harapásra is képesek.^[6]

Tápláléka

Sokféle hüllővel, emlőssel és madárral táplálkozik. Az erdős vidékeken élők általában fákon élnek és oposszumokra vadásznak, nem törődve annak kellemetlen, bűzös végbélmirigy-váladékával.^[2]

Szaporodása

Tojásrakó, fészekalja 20, vagy több tojásból áll.^[7] A tojásokat faodvakba, üregekbe, kidőlt fatörzsek alá rakja, ahol a nőstény védi és melegíti őket. A kikelő kicsinek átlagosan 30 cm hosszúak.^[2] A kikelt ivadékokat nem gondozza.^[8]

Tartása

A magángyűjteményekben, állatkertekben egyaránt népszerű, könnyen tartható állat. Etetése általában rágcsálókkal és csirkével történik.

25–28 °C-os hőmérsékletet, valamint búvóhelyet és mászásra szolgáló fát biztosítani kell számára. A melegvizes vagy kamillás fürdő, esetleg permetezés elősegíti a szabályos vedlést, ha ennek ellenére sem sikerül a kígyónak maradéktalanul megszabadulni a bőrétől, tanácsos állatorvoshoz fordulni. Szaporodik fogságban, de nyugodt környezet-, vagy tojásrakó hely hiányában, tojásvisszatartás következhet be, ami szintén állatorvosi segítséget igényel, különben az állat belepusztulhat.^[2]^[9]

Alfajai

Latin név^[10]	A faj leírója^[10]	Közismert név^[1]	Földrajzi elterjedés^[1]
Morelia spilota cheynei	Wells & Wellington, 1984	Jungle carpet python	Ausztrália, északkelet Queensland
Morelia spilota imbricata	(L.A. Smith, 1981)	South-western carpet python	Nyugat-Ausztrália
Morelia spilota mcdowelli	Wells & Wellington, 1984	Coastal carpet python	Ausztráliában Queenslandtől Új-Dél-Wales-ig
Morelia spilota metcalfei	Wells & Wellington, 1984	Inland carpet python	Ausztráliában Queenslandtől Új-Dél-Wales-ig, valamint Dél-Ausztráliában Victoriaban
Morelia spilota spilota	(Lacépède, 1804)	Diamond python	Ausztráliában Új-Dél-Wales
Morelia spilota variegata	J.E.Gray, 1842	North-western carpet python	Észak-Ausztrália
Morelia spilota harrisoni	Hoser, 2000	Irian Jaya or Papuan carpet python	Pápua Új-Guinea

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Morelia spilota. reptarium.cz
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994, 66. oldal. ISBN 963-8354-17-8
↑ Szőnyegmintás piton. pecszoo.hu. [2016. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
↑ Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 52-53. oldal. ISBN 963-9090-87-5
↑ Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 53. oldal. ISBN 963-9090-87-5
↑ Állatvilág kéthavi ismeretterjesztő magazin 2015. szeptember–október II. évfolyam 5. szám 16-17 oldal. ISSN 2064-5171
↑ Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 52. oldal. ISBN 963-9090-87-5
↑ Szőnyegpiton (Morelia spilota). gportal.hu
↑ Hüllőbetegségek A-Z-ig. haziallat.hu
↑ ^a ^b Morelia spilota. iucnredlist.org