PROFILPELAJAR.COM

Színes szárnyú szitakötők
	Sávos szitakötő hím egy fűszálon
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Szitakötők (Odonata);
Alrend:	Egyenlő szárnyú szitakötők; (Zygoptera);
Öregcsalád:	Fátyolkaszitakötők (Calopterygoidea);
Család:	Színes szárnyú szitakötők ; (Calopterygidae);
Alcsaládok
	a szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Színes szárnyú szitakötők témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Színes szárnyú szitakötők témájú kategóriát.

A színes szárnyú szitakötők (Calopterygidae, Agrionidae) a kis szitakötők (Zygoptera) alrendbe tartozó fátyolkaszitakötők (Calopterygoidea avagy Agrionoidea) öregcsalád egyetlen, a Kárpát-medencében is honos családja.

Elterjedésük

A családnak Európában csak egyetlen neme, a Calopteryx (Agrion) terjedt el.

Megjelenésük, felépítésük

Testük kb. 45–48 mm hosszú, színpompás; a fényt fémes színekben veri vissza. Széles szárnyaik feltűnően pigmentáltak.

Szárnytövük nem nyélszerű: mindkét szárnya tövétől ívelten, fokozatosan szélesedik. A szárny csúcsa szélesen lekerekedik. A szárny erezete rendkívül sűrű: a színes szárnyúakat a többi Zygoptera családtól a nagyon sok szárnyér és a köztük lévő parányi sejtek különböztetik meg. Mesometapleurális varratuk komplett (mint az Euphaidae fajoké). A hímeknek egyáltalán nincs szárnyfoltja (pterostigma), a nőstényeknek haránterekkel osztott, fehér álszárnyjegyük (pseudopterostigmájuk) van.

Életmódjuk, élőhelyük

Lárváik csak oxigénnel jól ellátott vízben érzik jól magukat, és csak akkor, ha az nem folynak túl gyorsan, tehát jól nőnek benne azok a vízinövények, amelyek közt a lárvák élnek.

Az imágók röpte lebegésszerű. A hímek ritkán kóborolnak messzire a víztől, ami mentén territóriumot tartanak fenn. Nőstényeik egyedül, bár a hím védelme alatt petéznek, és eközben mélyen a víz alá merítik potrohukat, hogy a petéiket a növényi sejtek közé tojhassák. Gyakran teljesen a víz alá merülnek.

A színes szárnyúakon kívül nincs az európai faunában határozott udvarló viselkedést mutató szitakötőfaj. Az udvarlási szertartásban fontos szerepet játszik ez az élénk színezet: a hím azért mutogatja a nősténynek szárnyát, hogy az meggyőződhessen fajuk azonosságáról.