A Szomáli Demokratikus Köztársaság egy kommunista afrikai ország volt a hidegháború idején. 1969-től 1991-ig állt fenn, amikor is a szomáliai polgárháború miatt megbukott Sziad Barre rezsimje. Szomália eléggé megosztó politikát folytatott ezalatt az időszak alatt; megszakította a a többi afrikai kommunista országgal a kapcsolatot, de az Egyesült Államokkal jó viszonyt épített ki, miközben elutasította a nyugati cikkek beimportálását az országba. A szélsőbaloldali rendszer ellenére nagy hangsúly helyeződött a nemzeti öntudat (pánszomálizmus) ápolására. Emiatt került háborúba az ország a szomszédos szintén kommunista Etiópiával (ogadeni háború). Szomáliát egyik kommunista ország sem támogatta, ezért alulmaradt a harcban. Sziad Barre megosztó politikája miatt az ország eladósodott és elszegényedett, illetve a gazdaság rossz vezetése miatt az ország tönkrement gazdaságilag. Sziad Barre rezsimjét az 1991-es szomáli felkelés döntötte meg.
Azóta nem létezik egységes Szomália, a klánok és a kalózok saját országokat hoztak létre – amiket senki sem ismer el – miközben háborúban állnak a többi kalóz és hadúr társaikkal is. Szomália a Sziad Barre-rezsim miatt a világ egyik legelszegényedettebb országa.
Előzmények
1960-ban Szomália kivívta függetlenségét Olaszországtól. 1969. októberében az előző elnököt Abdirashid Ali Shermarke elnököt meggyilkolták. A puccsot a szomáli rendőrség és a katonaság követte el Sziad Barre vezetésével. Az elnök halála után Barre átvette a hatalmat és létrehozta a Legfelsőbb Forradalmi Tanácsot. 1969. október 21-én kikiáltották a A Szomáli Demokratikus Köztársaságot. Az SRC feloszlatta a pártokat és alkotmánymódosítás lépett érvénybe. Innentől kezdve Szomália szocialista politikát folytatott. Az előző kormány tagjait bebörtönözték vagy kivégezték. Továbbá az SRC célja volt, minden olyan ember, szervezet vagy pártnak a megsemmisítése amely Barre hatalmát vagy életét veszélyezteti.
Szomália 1969 és 1977 között
Sziad Barre Nicolae Ceauşescu román elnökkel 1976-ban.
Az első években közmunkaprogramot vezettek be "városi és vidéki műveltség" kampány néven, amit sikeresen véghez is vittek, emiatt megnőtt az írástudók és az iskolázottak száma. 1972-ben bevezették a latin-ábécét. Több mint 140 000 ezer nomád parasztot telepítettek tengerparti városokba, hogy a mezőgazdasági terméshozamot növeljék. 1974-ben csatlakoztak az Arab Ligához majd ugyanebben az évben az Afrikai Unióhoz. Szomália a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal jó viszonyt alakított ki, hogy egyfajta gazdasági támogatást kapjon. Nagy hangsúlyt fektettek a vallás és az államideológia összehangolására; a társadalmi igazságosság, egyenlőség és haladást próbálták belenevelni a gyerekekbe. Ezt a korszakot nevezték el tudományos-szocializmusnak. Ekkor kezdték meg Sziad Barre személyi kultuszát kiépíteni különböző propaganda és magasztaló plakátokkal. Szomália eléggé megosztó politikát folytatott; a többi afrikai kommunista országot megvetette – egyedül a Szovjetunióval és a KGST országokkal tartott fent jó viszonyt – a kapitalista Egyesült Államokkal, Olaszországgal jó kapcsolatot ápolt. Szocialista országok közül inkább az európai Varsói Szerződés tagállamaival tartott fent viszonyt, mint például Románia és Magyarország.[1] Sziad Barre az oszd meg és uralkodj! elv alapján a szomáli klánokat és hadurakat igyekezett egymás ellen kijátszani.
Ogadeni és az Etióp-Szomáli háború (1977-1982)
1977 és 1978 között Etiópia és Szomália háborút viseltek egymással szemben az Ogaden tartományért. Szomáliát senki sem támogatta Románián és Kínán kívül, Etiópiát pedig Dél-Jemen, Kuba és a Szovjetunió, mégis Szomália elfoglalta Ogaden 90%-át. Harar ostrománál fordult a hadiszerencse, az egyesített etióp-kubai erők sikeresen visszaverték a szomáli támadókat. A szomáli támadás összeomlott, az etiópok sikeresen visszafoglaltak minden elvesztett területet. Sziad Barre kiadta a teljes visszavonulást a térségből. 1978. március 15-én véget ért a háború – csak nem papíron – de 1981-ig még a szomáli egységek átmentek a határmenti területekre egypár géppuska társaságában.
1982-ben Etiópia lépett fel támadólag. A háború most fennálló állapotban van, ennek ellenére nagyobb összecsapások nincsenek. Az etiópok csak azért kötöttek fegyverszünetet, mert az Egyesült Államok és Olaszország kellő segítséget nyújtott Szomáliának.
Bukás
A sikertelen ogadeni-kampány után Barre adminisztrációja elkezdte letartóztatni a kormány és katonatisztek bizonyos tagjait államcsíny vádjával. 1979-ben új alkotmányt dolgoztak ki, amely lehetővé tette volna a a szabad választásokat. 1980-ban tovább csökkent Barre-rezsim reputációja. A rezsim a 80-as években tovább gyengült, amikor a hidegháború végetért akkor már nem volt akkora jelentősége a világpolitikában mint korábban. 1987-ben a kormány elkövette az Isaaq-népirtást. A polgári áldozatok száma durván 50 000-100 000 fő közé tehető. A kormánynak az volt a célja, hogy az etiópok által támogatott ellenállási mozgalmak megtörjenek. Ez persze csak tovább erősítette a szomáliak ellenszenvét a kormánnyal szemben. 1990-ben polgárháború tört ki az országban, így 1991-ben Barre arra kényszerült, hogy elhagyja a hivatalát. 1992-ben pedig Nigériába menekült és ott is halt meg 1995-ben.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Somali Democratic Republic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
-Blue_version.svg)
