Schwartz Károly és Haas Katalin fiaként született. Iskolai végzettsége 6 gimnázium, utána az Országos Színészegyesület iskolájának volt a növendéke. 1910-ben szerződtették vidékre, 1910–12-ben Sopronban lépett színpadra, majd 1912-ben az Újpesti Népszínházhoz került. Az első világháborúban katona volt, a Vöröskereszt Silberne Ehrenmedalie mit der Kriegsdekoration kitüntetését nyerte el. 1916-tól Nagyváradon, 1919-től Debrecenben játszott. 1921 februárjában a Fővárosi Orfeum tagja. 1923–24-ban Földes Dezső, 1924–25-ben Faragó Ödön csehszlovákiai társulatának volt a tagja, 1925 és 1929 között Debrecenben lépett fel. 1929–30-ban és 1932–33-ban, majd 1936-tól 1939-ig a Magyar Színház, 1930–1932, illetve 1934–1936 között a Belvárosi Színház, 1934–35-ben a Terézkörúti Színpad, 1938–39-ben az Andrássy Színház tagja volt. 1933–34-ben a Kamara, 1934-ben a Bethlen Téri Színházban játszott. A második zsidótörvény miatt 1940 és 1944 között csak az OMIKE Művészakciójának előadásain engedélyezték hogy fellépjen. 1945–1947 között a Magyar, 1947–1949 között a Belvárosi, 1949-ben az Úttörő Színházban szerepelt.
Irodalmi munkássága keretében 1922-ben a debreceni Melius városi nyomda kiadásában Egy komikus emlékei címmel jelent meg kis könyve,[2] mely a Chicagói Tribuna című magyar lapban tárca alakban került közlésre.
Főként karakterszerepeket, kisembereket, groteszk-komikus figurákat formált meg. Operettben és kabaréban egyaránt sikert aratott. Halálát tüdőgyulladás, tüdővizenyő okozta. Felesége Lichtmann Teréz volt.
