A Szerbiai Szocialista Párt (szerbül Социјалистичка партија Србије / Socijalistička partija Srbije) egy szerbiai párt. 1990. július 27-én alapította Slobodan Milošević.
Választási eredmények
| Választások
|
Szavazatok száma
|
Szavazatok aránya
|
Mandátumok száma
|
Mandátumok aránya
|
Parlamenti szerepe
|
| 1990-es
|
2 320 587
|
46,09%
|
194
|
77,6%
|
kormánypárt
|
| 1992-es
|
1 359 086
|
28,77%
|
101
|
40,4%
|
kormánypárt
|
| 1993-as
|
1 576 287
|
36,65%
|
123
|
49,2%
|
kormánypárt
|
| 1997-es
|
1 418 036
|
34,26%
|
85
|
34%
|
kormánypárt
|
| 2000-es
|
515 845
|
13,76%
|
37
|
14,8%
|
ellenzék
|
| 2003-as
|
291 341
|
7,62%
|
22
|
8,8%
|
kormánypárt
|
| 2007-es
|
227 580
|
5,64%
|
16
|
6,4%
|
ellenzék
|
| 2008-as
|
313 896
|
7,58%
|
12
|
4,8%
|
kormánypárt
|
| 2012-es
|
567 689
|
14,51%
|
25
|
10%
|
kormánypárt
|
| 2014-es
|
484 607
|
13,49%
|
25
|
10%
|
kormánypárt
|
| 2016-os
|
413 770
|
10,95%
|
21
|
8,4%
|
kormánypárt
|
| 2020-as
|
334 333
|
10,39%
|
22
|
8,8%
|
kormánypárt
|
| 2022-es
|
435 274
|
11,79%
|
22
|
8,8%
|
kormánypárt
|
Története
A '90-es évek első felében
A párt az első választásokat megnyerte, 194 képviselői helyet szerezve a 250-ből. A szavazatok 46,1%-át szerezte meg. 1992-től kezdve más pártokkal kormányzott koalícióban, elsősorban a Szerb Radikális Párttal, 1993-tól pedig az Új Demokráciával (ma: Szerbia Liberálisai). A választásokon a Jugoszláv Baloldallal együtt vett részt, amelyet egyébként Milošević felesége, Mirjana Marković vezetett.
Az 1996-os választási csalás
Az 1996-os helyi választásokon a párt helyi vezetői megmásították a szavazás eredményeit azokon a helyeken, ahol a jelöltjeik veszítettek a demokratikus ellenzék Együtt (szerbül Zajedno) koalíciójától. Tüntetések kezdődtek először Nišben, majd egész Szerbia területén. A tüntetések végig tartottak 1996/1997 telén, és végül úgy értek véget, hogy Miloševićék elismerték az eredményeket.
A '90-es évek második felében
Habár ez megrendítette Milošević és az SZSZP hatalmát, és némi változást eredményezett a párton belül, a kormány folytatta káros tevékenységét. Az állami vezetésben egyre nagyobb szerepet kapott Mirjana Marković, Milošević felesége, és pártja, a Jugoszláv Baloldal. Ez kiváltotta az SZSZP régebbi tagjainak elégedetlenségét, de ez távolról sem volt elég arra, hogy megállítsák azt az értelmetlen politikát, amelynek eredménye lett Jugoszlávia NATO bombázása és a koszovói fiaskó.
A párt hatalmának elveszítése
2000. szeptember 24-én (többek között) elnökválasztásokat is tartottak Jugoszláviában. Az SZSZP jelöltje Slobodan Milošević volt, még a Szerbiai Demokratikus Ellenzék jelöltje Vojislav Koštunica. A szavazás első fordulójában Koštunica megszerezte a szavazatok több mint 50%-át, ezt viszont az SZSZP-s vezetés nem ismerte el, hivatalosan második fordulóra volt szükség. Ismét tüntetésekre került sor, amely 2000. október 5-én forradalomba torkollott: gyakorlatilag ezen a napon veszítette el Milošević és az SZSZP a hatalmát.
A 2000. december 23-án megtartott szerb parlamenti választásokon a 6.508.856 választópolgár 3.752.170 leadott szavazatból 516.326 szavazatot kapott, amely 37 képviselői helyet jelentett a 250 fős parlamentben. Milošević hatalmának 2000-es megdöntését követően a párt ellenzékbe került.
A párt lassú hanyatlása
A 2003-as szerb parlamenti választásokon a párt a szavazatok 7,6%-át nyerte el, amellyel 22 képviselői helyet szerzett a 250 fős parlamentben. A választások utáni kisebbségi kormánykoalíciót kívülről támogatta. Cserébe számos szerbiai állami vállalat igazgatói állását kapták meg a párt funkcionárisai. A 2004-es elnökválasztásokon az SZSZP jelöltje, Ivica Dačić a szavazatok 3,6%-ával az ötödik helyen végzett.
A 2007-es szerbiai parlamenti választásokon az SZSZP 227.580 szavazatot, a voksok 5,64%-át kapta, amellyel 16 képviselői helyet szerzett a 250-ből. Önálló frakciót alapított, amelynek vezetője Ivica Dačić, helyettese pedig Žarko Obradović.
Nemzetközi kapcsolatok
A párt megpróbált csatlakozni a Szocialista Internacionáléhoz, de a felvételi kérelmét majdnem egyhangúlag visszautasították. Csak a görög PASOK és a Francia Szocialista Párt szavazott a felvétele mellett, míg az összes többi (több mint 160 párt több mint 130 országból) ellenezte azt. Az SZSZP-t nacionalizmussal és háborús uszítással vádolták, valamint azzal, hogy okozója az emberek szenvedésének.
Külső hivatkozások
