Középiskoláit szülővárosában végezte, Budapesten kezdett és Kolozsváron, az I. Ferdinand Egyetemen folytatott francia irodalmi és filozófiai tanulmányokat. Neve az 1930-as években jelentkező nemzedék tagjaként vált ismertté. Közel állt az első Hitel köréhez, de 1936-tól tagja volt a Helikon íróközösségének, második regényét viszont az Erdélyi Enciklopédia kiadó jelentette meg.
1941-ben Budapestre költözött ugyan, de kapcsolatot tartott fenn a Termés írói körével, egyik aláírója volt az erdélyi irodalom és közélet problémáit nyíltan feltáró 1942-es helikoni nyilatkozatnak, s írása jelent meg a Spectator szerkesztette 48-as Erdély című zsebkönyvben (Kolozsvár, 1943). Az erdélyi kérdés, a román–magyar viszony a világháború utolsó szakaszában, majd a Párizs környéki békekötés idején is foglalkoztatta. 1957-től a Nagyvilág szerkesztőjeként dolgozott haláláig.
Jancsó Elemér tesz említést első, kiadatlan maradt regényeiről (Vakáció, Löwen őrmester); pályáját különben ebben a műfajban a Székely Apokalypsis nyitja (1935), amelynek cselekménye „a népi és vallási misztika elszabadulása egy székely faluban, majd az egész Székelyföldön” (Korvin Sándor); főszereplője, a csodatévő Kende Józsa („ez a székely Petrache Lupu”), aki csak kiszabadítja a szellemet a palackból, hogy azután az elámított nép esztelen rombolásban vezesse le elégedetlenségét. Következő regénye, a Korom és korona (1939) világa már egy észak-erdélyi havasalji román falu, amelyet – egy másik népbolondító – paraszti kényuralmi rendszerbe szervez, ez azonban végül összeomlik és maga alá temeti alkotóit. Mindkét regény jelzi, hogy írójuk nem az erdélyi irodalom első nemzedékének útját fogja járni, hanem a francia realisták nyomán a „tárgyilagosság”-ét, s kifejezője a kor realitásaival való illúziómentes szembenézés igényének. 1942-ben kiadott Apáczai-regénye, A halál és tanítványa – előzményei ismeretében – szintén lehetővé tett egy „baloldali” értelmezést: megjelenésekor Balogh Edgár „a tisztánlátásért küzdő kisebbségi csoport egyik írótagját” köszöntötte benne, Apáczaiban pedig „nemcsak a nemzeti iskolamestert” látta, hanem „a demokrata politikust” is.
Szenczei László időközben figyelemre méltó cikksorozatot közölt a Független Újságban, hozzászólt Szemlér Ferencnek a transzilvanizmust az új nemzedék szemszögéből bíráló Jelszó és mítosz című cikkéhez, s Kós Károly válaszára reagálva, de részben Szemlérrel is vitázva, kifejtette: „Transzilvanizmus igenis volt, s nem csupán mint jelszó és mítosz, hanem mint eleven valóság. A probléma az, hogy miért nincs transzilvanizmus.” Majd az 1920-as évek erdélyi irodalmára visszautalva így folytatta: „Az eredeti transzilvanizmus azóta lényegbevágó fejlődésen ment keresztül: változatos színeit és ágazatait elvesztette, köre fokozatosan összeszűkült, ami megmaradt belőle, az csupán a jelszó, és egy talpraesett regionális irodalom… Ez a regionális irány azóta legyűrte versenytársait, kiküszöbölte vagy mellékszerepre szorította őket és patriarchális kevélységgel megkoronázta magát” (A transzilvanizmus és az erdélyi fiatal irodalmi nemzedék problémájához. Korunk, 1938/1).
Szenvedélyesen érdekelte a filozófia. Az 1950-es es 60-as években Virághati es Viraghaty Laszlo néven kozolt politikai es filozófiai tanulmányokat olyan francia tudományos lapokban es kiadványokban mint a Deucalion, Revue de Metaphysic et de Morale es Diogene.
Művei
Székely apokalypsis (Kolozsvár, 1935)
Korom és korona (Kolozsvár, 1939. Erdélyi Enciklopédia könyvei; újrakiadása Szemlér Ferenc előszavával. Bukarest, 1973. Romániai Magyar Írók; románul George Sbârcea fordításában, Mihai Beniuc előszavával, Bukarest, 1975. Biblioteca Kriterion)
A koldusdiák (elbeszélések, Budapest, 1942. Érdekes könyvek
A halál és tanítványa. Apáczai Csere János regénye (1943. Erdélyi írások; újrakiadása A halál tanítványa címmel, Bukarest, 1981. Romániai Magyar Írók)
Vénusz, a hatalmas (kisregény, Budapest, 1943)
A magyar nép tragédiája; Minerva, Kolozsvár, 194? (újrakiadás Kolozsvár, 1945)
A magyar–román kérdés (történeti-politikai tanulmány, Budapest, 1946)
Az erdélyi magyarság harca. 1940–1941; Egyetemi Ny., Bp., 1946
A várőr fia. Ifjúsági regény (Budapest, 1956)
A boldog változat. Kisregény (Budapest, 1967)
Ócskawas. Öt groteszk játék; Szenczei Lászlóm Bp., 1977
Theodora és Justinianus. Tragikomédia három felvonásban; Szenczei László, Bp., 1980
Nem mindenki jut el Floridába. Dráma két részben; Szenczei László, Bp., 1980
A koldusdiák. Apáczai Csere János regényes életrajza; Református Zsinati Iroda, Bp., 1991
Fordításai
Henri Barbusse: Sztálin (Kolozsvár, 1945)
B. Nonev: Árulás. Jegyzetek a mai Jugoszláviáról (Budapest, 1952)
P. Vezsinov: Szabad mezőn (elbeszélések, Illés Sándorral, Budapest, 1952)
Szenczei László: Daszkalov: A Lipovanszki-malom (regény, Budapest, 1954)
C. Corrnith: A trójai fiúk (ifjúsági regény, Budapest, 1959)
V. Em. Galan: Ötödik kerék (elbeszélések, Klumák Istvánnal és Óváry-Óss Józseffel, Bukarest, 1959)
H. Fukazava: Zarándokének (elbeszélések, Holti Máriával, Budapest, 1965)
Mateiu Caragiale: Aranyifjak alkonya (regény, Budapest, 1966; ua. Óvárosi gavallérok címmel Lőrinczi Lászlóval, Bukarest, 1984. Román Írók)
R. Peyrefitte: Különleges barátságok (regény, Rónay Györggyel, Budapest, 1969)
P. Szpaszov: Zaharov ikonfestő bűvös szerelme (életrajzi regény, Budapest, 1970)
Raoul Şorban: Szervátiusz Jenő (Budapest, 1973)
P. Vezsinov: Éjszakai felderítés (kisregény és elbeszélések, Juhász Péterrel, Budapest, 1978)
Ivan Vazov: És parazsából új tüzünk gyúl (kisregény és elbeszélések, Csíkhelyi Lenkével és Dudás Gyulával, Budapest, 1982)
Szerkesztései
Szerkesztésében jelent meg az Amicus Diáknaptár 1937/38. és 1938/39. évi kötete (Kolozsvár).
.svg){kind=small}
