PROFILPELAJAR.COM

Gőznyomás
34	arzén ← szelén → bróm
Általános
Név, vegyjel, rendszám	szelén, Se, 34
Latin megnevezés	selenium
Elemi sorozat	nemfémek
Csoport, periódus, mező	16, 4, p
Megjelenés	szürke, fémes csillogás;
Atomtömeg	78,971(8) g/mol
Elektronszerkezet	[Ar] 3d10 4s² 4p4
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 6
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	(szürke) 4,81 g/cm³
Sűrűség (szobahőm.)	(alfa) 4,39 g/cm³
Sűrűség (szobahőm.)	(üveges) 4,28 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	3,99 g/cm³
Olvadáspont	494 K; (221 °C, 430 °F)
Forráspont	958 K; (685 °C, 1265 °F)
Olvadáshő	(szürke) 6,69 kJ/mol
Párolgáshő	95,48 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 25,363 J/(mol·K)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	hexagonális
Oxidációs szám	±2, 4, 6; (erősen savas oxid)
Elektronegativitás	2,55 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 941,0 kJ/mol
	2.: 2045 kJ/mol
	3.: 2973,7 kJ/mol
Atomsugár	115 pm
Atomsugár (számított)	103 pm
Kovalens sugár	116 pm
Van der Waals-sugár	190 pm
Egyebek
Mágnesség	diamágneses
Hővezetési tényező	(300 K) (amorf); 0,519 W/(m·K)
Hőtágulási együttható	(25 °C) (amorf); 37 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 3350 m/s
Young-modulus	10 GPa
Nyírási modulus	3,7 GPa
Kompressziós modulus	8,3 GPa
Poisson-tényező	0,33
Mohs-keménység	2,0
Brinell-keménység	736 HB
CAS-szám	7782-49-2
Fontosabb izotópok
Hivatkozások

Ez a szócikk a kémiai elemről szól. Hasonló címmel lásd még: Szelének.

A szelén egy nemfémes elem, amelynek a rendszáma 34 és a vegyjele Se, nyelvújításkori neve reteny.^[3] Az oxigéncsoport eleme, tulajdonságai a kénéhez és a tellúréhoz hasonlóak. Több allotrop módosulata is ismert. Ezek közül a két legjelentősebb neve vörös szelén és szürke szelén. A vörös szelén a kénre hasonlít, a szürke szelén néhány tulajdonsága már a fémekre emlékeztet. A szürke, fémes jellegű módosulat félvezető tulajdonságú. A szelén nagy mennyiségben mérgező, de kis mennyiségben szüksége van rá a szervezetnek.

A szelén név a Hold görög nevéből, szelénéből (σελήνη) származik. Jöns Jakob Berzelius nevezte el, utalva arra, hogy a szelén ugyanúgy kísérője a tellúrnak, mint a Földnek a Hold.^[4]

Módosulatai

A szelénnek több allotrop módosulata létezik, ezek közül a két legjelentősebb a vörös szelén és a szürke szelén. Létezik még amorf vörös és fekete szelén is. A vörös szelén tulajdonságai a kénhez hasonlítanak. Vörös színű, molekularácsos, benne a nyolcatomos kénmolekulákhoz hasonló Se₈ molekulák találhatók. Vörös szelént a fekete szelén szén-diszulfidban való forralásával vagy szeléntartalmú vegyületek termikus bontásával állíthatunk elő. Közönséges körülmények között nem stabil, átalakul sötétszürke színű, fémes kinézetű szürke szelénné. A szürke szelén néhány tulajdonsága már a fémekre hasonlít. Legstabilabb módosulat. A rácsa egydimenziós lánc szerkezetű. Félvezető tulajdonságú, sötétben csak alig vezeti az elektromos áramot, de fény hatására az elektromos vezetőképessége jelentősen megnő, ezért fotocellákban használható. Ez a fémes módosulat hatszöges rendszerű kristályokat alkot. Olvadék lassú hűtésével állítható elő. Ha folyékony szelént öntenek vízbe, akkor a szelén sötétszürke színű, kaucsukszerű, rugalmas módosulata válik ki. Létezik amorf szelén is, ami vörös színű por. A szelén módosulatai közül csak a vörös oldódik szén-diszulfidban, az oldat vörös színű.

Kémiai tulajdonságai

A szelén kémiai tulajdonságai a kén kémiai tulajdonságaira hasonlítanak. Vegyületet képez alkálifémekkel és alkáliföldfémekkel, ezekben a vegyületekben kétszeresen negatív töltésű anion. Hidrogénnel reagál, hidrogén-szelenidet (H₂Se) képez. A reakció csak magas hőmérsékleten játszódik le.

\mathrm {H_{2}+Se\rightarrow H_{2}Se} \,\!

Oxigén jelenlétében elég, szelén-dioxid (SeO₂) keletkezik:

\mathrm {Se+O_{2}\rightarrow SeO_{2}} \,\!

Híg salétromsav a szelénport szelénessav képződése közben oxidálja:^[5]

\mathrm {3\ Se+4\ HNO_{3}+H_{2}O\rightarrow 3\ H_{2}SeO_{3}+4\ NO} \,\!

Halogénekkel halogenideket képez. A fémekkel szelenideket alkot, a szelenidek tulajdonságai a szulfidokhoz hasonlóak.

Vegyületei

A Wikimédia Commons tartalmaz Szelén témájú médiaállományokat.

A hidrogén-szelenid (H₂Se) tulajdonságai a kén-hidrogén tulajdonságaira emlékeztetnek. Gáz-halmazállapotú. Redukáló tulajdonságú. Oxigénnel szelén-dioxiddá ég el. A szelén-hidrogén molekulában a H-Se-H kötésszög (90°) jelentősen kisebb mint a H-O-H kötésszög a vízmolekulában (104,5°), a kén-hidrogén 92,5°-os H-S-H kötésszögéhez áll közel.

Kétféle oxidja létezik, a szelén-dioxid és a szelén-trioxid. Ezek a kén oxidjaival analógok. Szilárd halmazállapotú vegyületek. Savanhidrideknek tekinthetők, belőlük oxosavak származtathatók. A nekik megfelelő savak a szelénessav (H₂SeO₃) és a szelénsav (H₂SeO₄). Ezek a kén-oxosavaknál (H₂SO₃, H₂SO₄) instabilabbak.

A szelénsav a kénsavhoz hasonló erősségű sav, de annál erősebb oxidálószer.^[5]

Előfordulása a természetben

A természetben megtalálható, mint a kén kísérője. A szelén ásványai a klaustalit (PbSe₂). Előfordul a berzelianit (Cu₂Se) és az eukairit ((Cu,Ag)₂Se) ásványokként is. Az 54. leggyakoribb elem a Földön.

Előállítása

A piritből kiinduló kénsavgyártás melléktermékeként keletkező kamraiszapból vagy a réz elektrolitos finomításakor keletkező anódiszapból állítható elő. A kamraiszapba szelén-dioxid formájában kerül bele. Az iszapból a következőképpen vonható ki: Az iszapot először tömény kénsav és salétromsav keverékével reagáltatják, ekkor a szelén szelénessavvá és szelénsavvá alakul. A szelén vörös színű porként válik ki, ha kén-dioxidot vagy kén-hidrogént vezetnek a keletkezett oldatba.

Felhasználása

A szelén fotoelektromos tulajdonságú, emiatt fotocellák készítésére használható. A szelén sötétben az áramot alig vezeti, de megvilágítás hatására vezetővé válik. Ha a szelén arannyal érintkezik, akkor megvilágítás hatására a fényerősséggel arányos erősségű áramot termel. Ezért megvilágításmérők készítéséhez alkalmazható. Az üveggyártásban a szelén vörös és szürke módosulatát egyrészt az üveg színtelenítésére alkalmazzák, másrészt felhasználják az üveg vörös, rózsaszín vagy narancssárga színűre festéséhez is. Alkalmazzák a gumi vulkanizálásakor és a növények kártevőinek irtására is.

Élettani jelentősége

Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen esszenciális nyomelem, mely minden sejtben megtalálható és nélkülözhetetlen sok enzim megfelelő biokémiai folyamatainak működéséhez. Kiemelten fontos a szelén a máj megfelelő működéséhez, a hasnyálmirigy működéshez, férfiak számára a herék és a spermaképzés szempontjából lényeges.

Normál esetben étkezéssel bevihető a megfelelő mennyiség, ám az európai földeknek az utóbbi 60 év során lényegesen lecsökkent a szeléntartalmuk, így a táplálékkal már nem jut a szervezet elég szelénhez. Férfiak esetében szelénhiány gyakrabban előfordulhat, mivel szexuális aktus során viszonylag sok szelén távozik a spermiumokkal a szervezetből.

Szelénhiány esetén a májfunkciós értékei (GOT, GPT, GGT) akár 10-szeresére is emelkedhetnek a normálishoz képest, ám a szelén hiányát rendszerint későn diagnosztizálják, mikor már kizárható, hogy a beteg májfunkciós értékeit nem alkohol, vagy egyéb mérgező anyag, esetleg hepatitis vagy zsírmáj okozza.

Szelénhiány érezhető fizikai tünetei: álmosság, motivációhiány, nemzőképesség visszaesése.

Források

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Nyilasi János: Szervetlen kémia

Jegyzetek

↑ Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number. Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry, 2013. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
↑ szerk.: Lide, D. R.: Magnetic susceptibility of the elements and inorganic compounds, CRC Handbook of Chemistry and Physics, 86th, Boca Raton (FL): CRC Press (2005). ISBN 0-8493-0486-5
↑ Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 131. o. ISBN 963 8334 96 7
↑ ^a ^b N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-18-9144-5