Nagyszebenben, régi erdélyi nemesi családba született. Édesapja is katona volt, aki ezredesi rendfokozatban szolgált a 2. számú császári és királyi gyalogezred parancsnokaként. A nagyszebeni evangélikus gimnáziumban érettségizett osztályelsőként. A katonai alapokat a bécsújhelyi katonai akadémián sajátította el. Tanulmányai befejezése után csapatszolgálatba került, majd 1905-ben vezérkari törzstisztként beosztották a vezérkari főnök hadműveleti irodájába. 1919-ben a Nemzeti Hadsereg vezérkari főnöke.[2]
Az első világháborúban ezred- és dandárparancsnok volt az orosz, majd az olasz fronton. Számos ütközet résztvevője és sikeres hadműveleteinek köszönhetően lett altábornagy. Az ő nevéhez kötődik az osztrák-magyar hadsereg utolsó offenzívája, mely során két magyar ezred elsőnek kelt át a Piavén.
1921-22-ben a baranyai háromszög visszacsatolása idején a pécsi katonai körzet parancsnoka volt. 1922-től 1925-ig a honvéd főparancsnokságon dolgozott, majd 1927-ben a felsőház tagjává nevezték ki.
.svg){kind=small}
