PROFILPELAJAR.COM

Smaragdzöld piton
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Alországág:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Pitonfélék (Pythonidae);
Nem:	Morelia; J. E. Gray, 1842
Faj:	M. viridis;
Tudományos név
	Morelia viridis; (Schlegel, 1872)
Szinonimák
	Python viridis Schleger, 1872; Chondropython azureus Meyer, 1874; Chondropython pulcher Sauvage, 1878; Chondropython viridis Boulenger, 1893; Chondropython viridis de Rooij, 1917; Chondropython viridis Stimson, 1969; Morelia viridis Kluge, 1993; Morelia viridis Mcdiarmid, Campbell et Touré 1999; Chondropython viridis Cogger, 2000; Chondropython viridis shireenae Hoser, 2003; Chondropython viridis adelynhoserae Hoser, 2009; Morelia viridis Kivit et Wisemat, 2000; Morelia viridis Schleip et O’Shea, 2010;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Smaragdzöld piton témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Smaragdzöld piton témájú médiaállományokat és Smaragdzöld piton témájú kategóriát.

A smaragdzöld piton (Morelia viridis) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A smaragdzöld piton megtalálható Indonéziában (Misool, Salawati, Aru szigetek, Schouten szigetek), Új-Guinea nyugati részén, Pápua Új-Guineában (és a környező szigeteken 1800 m magasságig) és Ausztráliában (Queensland államban a York-félszigeten).^[1]

A faj szimpatrikusan fejlődött a szőnyegmintás piton (Morelia spilota) fajjal, a két faj gyakran ugyanabban az ökológiai niche-ben él együtt.

Megjelenése

A smaragdzöld piton jellegzetessége a karcsú test. Viszonylag hosszú farka teljes testhosszának kb. 14%-át teszi ki. Feje nagy méretű és jól elkülönül a nyakától. Pofája nagy és szögletes. Testének keresztmetszete háromszögletű, gerince jól kivehető. Teljes hossza 150–180 cm, de a nagy méretű nőstények elérhetik a 200 cm hosszúságot is. Mérete az élőhelyétől is függ. Testtömege nagy mértékben függ az egyed táplálkozási körülményeitől. A hímek tömege 1100–1400 g, a nőstények elérhetik az 1600 g-ot, bár a vadon élő példányok ennél általában könnyebbek. A különösen nagytermetű példányok, melyek tömege elérheti a 2200 g-ot kivétel nélkül nőstények.

Élőhelye

Fő élőhelye esőerdők, vagy azok közelsége. Elsősorban fán lakó faj, fákon, bokrokban és bozótosokban él. Időnként a földön is megfigyelhető.^[1]

Természetvédelmi helyzete

A fajt jelenleg nem tekintik fenyegetettnek természetes élőhelyén, bár a kisállat-kereskedelemben továbbra is igen népszerű. Új-Guineában néha élelemként is vadásznak rá.

Viselkedése

A smaragdzöld piton elsősorban fákon él, jellegzetes módon tekeredik az ágakra, fejét az összetekert testén pihenteti.^[2] Ez a viselkedés hasonlít a Dél-Amerikában élő kutyafejű boáéra (Corallus caninus). Megjelenése mellett ez a viselkedése az oka, hogy természetes élőhelyén kívül a két faj összetéveszthető.

Táplálkozása

Táplálékát többnyire apró emlősök, például rágcsálók, időnként hüllők alkotják. Erről a kígyóról a kutyafejű boával együtt azt tartották, hogy madarakat is elfogyaszt, ezért Switak kutatói terepmunkát végzett ebben a kérdésben, ám több mint 1000 példány gyomortartalmának vizsgálata után sem találta bizonyítékát a madárevésnek. Zsákmányát úgy ragadja meg, hogy kapaszkodásra alkalmas farkával az ágat szorítja, S alakú testhelyzetből csap le, majd összeszorítja áldozatát.

Szaporodása

A smaragdzöld piton 1-25 tojást rak egy fészekaljba. Természetes élőhelyén nincs feljegyzés a szaporodásáról, de a fogságban a nőstények védik és költik a tojásokat. A frissen kikelt kis kígyók citromsárgák, vöröses és barnás csíkokkal és pettyekkel, vagy aranyszínűek vagy narancsvörösek. Az ausztráliai Iron Range Nemzeti Parkban a sárga egyedek színváltása 5-10 nap alatt zajlott le, 58–60 cm-es hosszúság esetén, ami kb. egyéves kornak felel meg.

Fogságban

Ezt a fajt gyakran tartják fogságban, ahol, amennyiben speciális igényeit kielégítik könnyen szaporítható.^[3]^[4]

Jegyzetek

↑ ^a ^b McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, Volume 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume)
↑ Archivált másolat. [2015. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.)
↑ The Green Tree Python and Emerald Tree Boa - Care, Breeding and Natural History. Kirschner & Seufer Verlag (2005)
↑ Green tree python care sheet

További információk

Schlegel, H. 1872. De Dierentuin van het Koninklijk Zoölogisch Genootschap Natura Artis Magistra te Amsterdam, Reptilia. 64 pp. (Python viridis, p. 54.)