A Scarus halnem fajai az Atlanti-óceán, az Indiai-óceán és a Csendes-óceántrópusi vizeiben élnek, mindenhol előfordulnak, ahol ívásra és táplálkozásra alkalmas korallzátonyra találnak. E nem fajai szoros függésben élnek élőhelyüktől, a korallzátonytól. Bár napjainkban nem fenyegeti őket közvetlen veszély, fennmaradásuk attól függ, milyen károsodások érik élőhelyüket.
Megjelenésük
Testhosszuk fajonként eltérő (20-90 centiméter), de vannak 2 méteres, sőt még nagyobbra növő fajok is; az eddig talált legnagyobb példány 3,6 méteres volt. Színezetük nagyon változatos. Sok fajnál az öregebb hímeknek előreugró homlok fejlődik, mintha tömpe orra nőne. Csőrszerű, erős szájukkal, könnyen „harapnak” a korallokból.
Életmódjuk
A Scarus-halak a korallzátonyok mentén rajokban élnek. Táplálékuk a zátonyon élő algák, kiegészítve korallpolipokkal. Táplálkozása során, hozzájárul a fehér korallhomok képzéséhez. Éjjel minden Scarus hal nyálkából „hálózsákot” készít, amely magába zárja az állat szagát, így védve az éjjeli ragadozóktól. A halak körülbelül 5 évig élnek.
Szaporodásuk
Az ívási időszak nyár elején van. A nőstény többnyire hatalmas mennyiségű ikráját néhány hím termékenyíti meg az ívóhelyen. Az apály mozgásával az embriókat tartalmazó ikrák kisodródnak a nyílt tengerre, ahol kívül esnek a korall-lakó ragadozók hatókörén. Az ikra ovális vagy kerekded és 1-2 milliméteres az átmérője. Az ikrából való kikeléshez 24 óra kell, hogy elteljen. A kikelt lárvákat az árapály visszasodorja a lagúna nyugodt vizébe, ahol aztán ivarérett halakká – rendszerint nőstényekké – fejlődnek. Egy bizonyos kor elérése után a nőstényekből hímek lesznek.
↑Sepkoski, Jack (2002. január 1.). „A compendium of fossil marine animal genera”. Bulletins of American Paleontology364, p.560. o. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
Források
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
