A sarlóscsőrű kolibri (Eutoxeres aquila) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Jules Bourcier francia zoológus és ornitológus írta le 1847-ben, a Trochilus nembe Trochilus Aquila néven.[3]
Alfajai
- Eutoxeres aquila aquila (Bourcier, 1847)
- Eutoxeres aquila heterurus Gould, 1868
- Eutoxeres aquila salvini Gould, 1868[2]
Előfordulása
Costa Rica, Panama, Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 14 centiméter.[5] Vaskos, lefelé gördülő csőre felső kávája fekete, az alsó majdnem egész a végéig sárgás. Tollazata fölül fényes szürkészöld, alul barnásfekete, a torkán szürkéssárga. Feje és kis bóbitája barnásfekete. Bíborbarna evezői közül a másodrendűek fehérek. Kormánytollai fénylő sötétzöldek, végük felé feketések, hegyük fehér.
Életmódja
Rövid, erős lábával kapaszkodik a virágokba, hosszú csőrével fér hozzá a nektárhoz.
Szaporodása
Kehely alakú fészkét növényi rostokból és pókhálóból készíti.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
