Mindegyik romániainemzeti és etnikai kisebbségnek megvan a maga kultúrája. Ezek a kultúrák azonban nem azonos súlyúak. Több tényező járul hozzá egy adott kisebbségi kultúra súlyához: tagjainak jelenlegi vagy egykori száma, státusza a múltban, művelt kultúrájának fejlődési foka, a nyelvén való oktatás szintje, neki megfelelő nemzet létezése vagy nem létezése, az anyanemzet érdeklődése a kisebbségi megfelelője iránt stb.
A romániai kisebbségeknek többé-kevésbé fennmaradt a folklórjuk, bár többnyire eredeti funkciójuk elvesztésével, akárcsak a román folklór esetében, azaz a népviseletek, a népdalok és a néptáncok csak ünnepeken, ünnepléseken és színpadon jelennek meg, az egykor díszített használati tárgyak már csak emlék- vagy díszítésre használt tárgyakként készülnek, a népmesék könyvekben élnek tovább.
Érdekes jelenség a magyartáncházmozgalom Erdélyben, mely a magyarországihoz hasonlóan megpróbálja feleleveníteni legalább alakjukban az eredeti magyar paraszttáncokat.[6] Jelenleg is Kalotaszeg, a Szilágyság, a Mezőség és a Székelyföld a magyar zenei folklór klasszikus helyei. A magyar népviseletet, népdalt és néptáncot az eredetitől eltérőbb alakban hivatásos, még a kommunista rendszer alatt alapított állami együttesek is képviselik. A romániai Örökség Nemzeti Intézete 74 hivatásos vagy hivatalos intézményekben működő műkedvelő folklóregyüttest tart számon.[7] Köztük van a sepsiszentgyörgyiHáromszék Táncegyüttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a marosvásárhelyi „Maros” Hivatásos Művészegyüttes, melynek magyar tagozata is van, valamint a temesvári „Rezeda” együttes. Megemlítendők még a magyar folklórból a székelykapuk, a református temetőkben a kopjafák, és a korondikerámia.
Más kisebbségek folklórját ezek szervezetei próbálják fenntartani. Ezt teszi például a Romániai Görög Szövetség,[12] a Romániai Lipován Oroszok Közössége,[13] a Dom Polski Romániai Lengyelek Szövetsége,[14] a Romániai Török Demokratikus Szövetség,[15] a Romániai Szerbek Szövetsége[16] a Romániai Macedónok Egyesülete[17] stb.
Folklórjuk megörzése céljából a kisebbségek szervezetei fesztiválokat rendeznek, vagy több etnikumot összehozó fesztiválokon vesznek részt. Ilyen a Segesváron évente megrendezett ProEtnica fesztivál,[18] melyen mindegyik kisebbség részt vesz. A romániai arománok egy része etnikai kisebbségnek tartja magát, de nincs hivatalosan elismerve. Őket a Comunitatea Armână din România (Romániai Aromán Közösség) képviseli, mely szintén részt vesz ezen a fesztiválon.[19]
Romániában a kisebbségek irodalmát szervezeteik folyóiratai és különféle kiadók közlik. Az összes kisebbség irodalmára szakosodott az 1970-ben megalapított Kriterion Könyvkiadó, mely jelenleg is létezik. Nemcsak eredeti nyelvükön ad ki könyveket, hanem azok román fordításait és kétnyelvű könyveket is.[21]
A legfejlettebb kisebbségi irodalom a magyar. Az első világháború után hirtelen kisebbséggé vált magyarság értelmisége fontosnak látta felvirágoztatni az erdélyi magyar kultúrát azzal a céllal, hogy a magyarok megőrizhessék identitásukat az új körülmények között is. Tevékeny irodalmi élet zajlott. Sok irodalmi mű jelent meg, például az Erdélyi Szépmíves Céh nevű kiadónál.[22] Számos író évente összegyűlt a Helikoni közösség néven működő csoportosulás ülésein, és megvitatta az erdélyi magyar irodalom kérdéseit. A közösség havi megjelenésű folyóiratot is indított, az Erdélyi Helikont.[23] Mivel az erdélyi magyar irodalom önálló életre kényszerült, elterjedt volt a transzilvanizmus eszméje, mely Erdély egyéniségét hangsúlyozta, azt is beleértve, hogy ehhez hozzájárult a magyar kultúra együttélése a románnal és a némettel.[24] Egy másik folyóirat, a Korunk, baloldali irányultságú volt.
A kommunista rendszer idejében a kisebbségi irodalmak is ugyanolyan korlátozásokat szenvedtek el, mint a román, és az 1960-as évek második felében közbejött enyhülés, majd az azutáni Ceaușescu-diktatúra is ugyanúgy hatott rájuk, mint a többségi irodalomra. A magyar irodalmi élet mégis végig élénk volt. Kiemelkedő művek jelentek meg főleg a Kriterion kiadásában Bálint Tibortól, Sütő Andrástól, Méliusz Józseftől, Páskándi Gézától, Kányádi Sándortól, Szőcs Gézától stb.,[25] valamint kritikák, versek, rövid próza a Korunk második folyamában és az Utunk folyóiratban.
A német nyelvű romániai irodalom, melynek zsidó származású képviselői is voltak, gyakorlatilag kivándorolt a csaknem teljes német kisebbséggel együtt, ugyanis az 1948-as népszámlálás adatai szerint 343 913 német élt Romániában,[31] a 2011-es adatai pedig 36 042-ről szólnak.[8]1934-ben még 176 újságjuk és folyóiratuk volt.[32]
A romániai szlovákok körében az 1970-es években jelentek meg írók. Központjuk Nagylakon volt, ahol 1976-ban megalapították az Ivan Krasko irodalmi kört, amely 1994-ben kiszélesítette tevékenységét Ivan Krasko Kulturális és Tudományos Társaság néven. Ez rendszeresen ad ki könyveket romániai szlovák íróktól. 1990 után négy szlovák nyelvű folyóirat is megjelent. Mivel Romániában nagyon kevés cseh él, tőlük származó írások is ezekben jelennek meg.[34][35]
A mai Romániából származó szerbeknek fontos szerepük volt a modern szerb kultúra kialakulásában. Csákon született Dositej Obradović (1739–1811), aki elsők között terjesztette a szerbek között a felvilágosodás és a racionalizmus eszméit. Dimitrije Tirol a Temesvári Szerb Irodalomkedvelők Társaságának egyik megalapítója volt 1828-ban. A Matica Srpska ma is Szerbiában működő legrégibb szerb kulturális intézmény első jelentős elnöke Tököly-Popovics Száva(wd) (Sava Tekelija) aradi nemes lett 1838-ban. Az 1990 előtti időszakban a Kriterion Kiadó és a Književni život (Irodalmi élet) folyóirat közölt szerb íróktól. 1989 után az utóbbit a Romániai Szerbek Szövetsége adta ki, amely a Naša reč (Szavunk) hetilapot is megjelenteti.[36]
A két világháború között egész Bukovina Romániához tartozott, és főleg a ma ukrajnai részében jelentős romániai lengyel kisebbség élt. 32 különböző fokú iskolájuk volt 3216 diákkal. Már 1903-ban alapították meg Szucsáván az Olvasó Társaságukat, amely 1950-ig működött. Számos egyéb kulturális szervezetük és több újságuk és folyóiratuk volt, könyveket adtak ki. Jelenleg a Dom Polski szervezet két folyóiratot ad ki, a Polonust,[37] gyerekeknek pedig a Mały Polonust,[38] és évente kétszer fiataloknak szánt szavazóversenyeket szervez.[14]
A Romániában hagyományosan ukránoknak tekintett népesség egy része más etnikumnak tartja magát, mégpedig ruszinoknak. Mindkét csoportnak megvan a saját szervezete, saját kiadványokkal. Az ukránoknak három ukrán nyelvűje és két román nyelvűje van.[40] A Romániai Ruszinok Kulturális Szövetsége kiadja a Jurnal rutean – Русиньскій журнал (Ruszin újság) kétnyelvű periodikát[41] és egyéb kiadványokat.[42]
A romániai tatároknak már a két világháború között is volt folyóiratuk. Jelenleg a Romániai Török-Muzulmán Tatárok Demokratikus Szövetsége foglalkozik a tatár kultúrával többek között a Karadeniz (Fekete-tenger) folyóiratában.[43]
Egyéb kisebbségek szervezetei is kiadnak folyóiratokat irodalmi tartalommal is. Ilyen például a Romániai Albánok Kulturális Szövetségének Shqiptari/Albanezul kétnyelvű periodikája.[44] A Romániai Örmények Szövetségének van kiadója és két folyóirata: az Ararat[45] és a Nor Ghiank.[46] A Romániai Görög Szövetség is kiad kétnyelvű, az Interneten is elérhető folyóiratot ΕΛΠΙΣ/Speranța (Remény) címmel.[47] A Romániai Olaszok Egyesülete (RO.AS.IT) kiad egy román nyelvű internetes újságot, a Piazza Romanát,[48] és más kiadványai is vannak.[49] A Romániai Lipován Oroszok Közössége kiadja a Зори – Zorile (Hajnal) című periodikát, és kiadója könyveket jelenít meg.[50] A Romániai Török Demokratikus Szövetség a Hakses folyóiratot adja ki.[51]2000-től 2006-ig ifjúsági folyóiratot is kiadott, Genç Nesil (Fiatal nemzedék) címmel.[52] A Romániai Macedónok Egyesületének van irodalmi köre,[17] és kiadja a Macedoneanul (A macedón) kétnyelvű folyóiratot.[53]
Színjátszás
A román nyelvű színjátszáson kívül Romániában van kisebbségi is. Ez egyrészt hivatásos és állami, másrészt műkedvelő jellegűre oszlik.
A magyar nyelvű színjátszás a legfejlettebb. A hivatásos társulatok kétféle státusszal léteznek:
(románul) Cercel, Cristian. Scriitori germani originari din România (Romániából származó német írók). Observator cultural. 317–316. sz. 2006 (Hozzáférés: 2017. október 15)
(románul) Nicoară, Toader. Istoria și tradițiile minorităților din România (A romániai kisebbségek története és hagyományai). Nevelés- és Kutatásügyi Minisztérium. Falusi oktatási projekt. Egyetem utáni szakmai átképzési program falusi pedagógusok számára. Történelmi szakirány. Távoktaztás – 3. szemeszter. 2005. ISBN 973-0-04229-2 (Hozzáférés: 2017. október 15)
(románul) Gidó Attila (szerk.) Cronologia minorităților naționale din România 1. Albanezi, armeni, bulgari, croați, eleni, evrei și germani (A Romániai nemzeti kisebbségek kronológiaja 1. Albánok, örmények, bolgárok, horvátok, görögök, zsidók és németek). A Nemzeti Kisebbségek Kérdéseit Tanulmányozó Intézet kiadója. Kolozsvár: 2012. ISBN 978-606-8377-08-7
(románul) Gidó Attila (szerk.) Cronologia minorităților naționale din România 2. Macedoneni, polonezi, ruși lipoveni, ruteni, sârbi, tătari, turci (A Romániai nemzeti kisebbségek kronológiaja 2. Macedónok, lengyelek, lipován oroszok, ruszinok, szerbek, tatárok, törökök). A Nemzeti Kisebbségek Kérdéseit Tanulmányozó Intézet kiadója. Kolozsvár: 2012. ISBN 978-606-8377-08-7
