A pusztai gébics (Lanius isabellinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Friedrich Wilhelm Hemprich és Christian Gottfried Ehrenberg írták le 1833-ben.[3]
Alfajai
- Lanius isabellinus arenarius Blyth, 1846
- Lanius isabellinus isabellinus Hemprich & Ehrenberg, 1833
- Lanius isabellinus tsaidamensis Stegmann, 1930[2]
Előfordulása
Szibériában és Ázsia középső részén honos. Kóborlásai során eljut Európába is. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz gyepek, szavannák és cserjések, mocsarak és tavak környékén, valamint szántóföldek és városi régiók. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 18 centiméter, testtömege 24-38 gramm.[5]
Életmódja
Rovarokkal, kisebb madarakkal és gyíkokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források