PROFILPELAJAR.COM

Pusztai bóbitásantilop
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae);
Nem:	Sylvicapra; (Ogilby, 1837)
Faj:	S. grimmia;
Tudományos név
	Sylvicapra grimmia; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Capra grimmia Linnaeus, 1758;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Pusztai bóbitásantilop témájú kategóriát.

A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.^[1]

Alfajai

Sylvicapra grimmia altivallis Heller, 1912
Sylvicapra grimmia caffra Fitzinger, 1869
Sylvicapra grimmia campbelliae Gray, 1843
Sylvicapra grimmia coronata Gray, 1842
Sylvicapra grimmia grimmia Linnaeus, 1758
Sylvicapra grimmia hindei Wroughton, 1910
Sylvicapra grimmia lobeliarum Lönnberg, 1919
Sylvicapra grimmia madoqua Rüppell, 1836
Sylvicapra grimmia nyansae Neumann, 1905
Sylvicapra grimmia orbicularis Peters, 1852
Sylvicapra grimmia pallidior Schwarz, 1914
Sylvicapra grimmia splendidula Gray, 1891
Sylvicapra grimmia steinhardti Zukowsky, 1924

Megjelenése

A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.

Magassága akár 1,2 m is lehet, tömege 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7–18 cm-t.

Életmódja

A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.

Táplálkozása

Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.

Szaporodása

A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.