Pusztai ölyv

Pusztai ölyv
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae)
Nem: Buteo
Faj: B. rufinus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A pusztai ölyv elterjedési és telelési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely
A pusztai ölyv elterjedési és telelési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pusztai ölyv témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai ölyv témájú médiaállományokat és Pusztai ölyv témájú kategóriát.

A pusztai ölyv (Buteo rufinus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Falco nembe Falco rufinus néven.[3]

Alfajai

Előfordulása

Európában a Balkán-félszigeten, Romániában, Bulgáriában és Törökországban található, de Észak-Afrikában és Ázsia középső részén is költ. Természetes élőhelyei a száraz puszták, félsivatagok, valamint nyílt hegyi területek. Egyes helyeken állandó, de van, ahonnan délebbre vonul.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon főként a Hortobágyon szórványosan fészkel belőle pár példány. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás során 13 pusztai ölyvet figyeltek meg Magyarországon.[5] 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 5 itthon telelő pusztai ölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók.[6]

Megjelenése

Testhossza 50–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 125–148 cm-es, testtömege 590–1760 gramm.[7] A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Csüdje tollas, a lába hosszabb, mint a többi ölyvé.

A talajon
és a levegőben

Életmódja

Nagyobb részt rágcsálókkal táplálkozik, de megeszi a gyíkokat, kígyókat és rovarokat is.

Szaporodása

Síkságon általában a földön fészkel, de előfordul, hogy fészkét bokorra vagy fára rakja. A hegyvidéken sziklapárkányokon költ. A fészek ágakból és gallyakból készül, melyet fűvel, mohával és szőrszálakkal bélel ki. A fészekalj 2–3 tojásból áll, melyen 28 napig kotlik.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  5. ↑ MTI (2012. 02). „Saslétszám:nincs változás”. Metropol, 23. o. (Hozzáférés: 2012. február 10.) 
  6. ↑ Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
  7. ↑ a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2018. november 19.)

További információk