A jelenleg ismert, 1326-ban keltezett első írásos emlék a településsel kapcsolatban – egy öröklésről szóló okirat – már Pilis néven említi a települést. Karácsony JánosA magyar nemzetségek c. munkájában olvasható egy Pylis nevű nemzetség, akik Árpád fejedelemmel jöttek a Kárpát-medencébe. A község első ismert birtokosa – ahogyan több írásos emlék is bizonyítja – a Pylisi család volt, innen kapta a település a nevét.[3]
A különböző népcsoportok keletről nyugat felé történő vándorlási útvonala mentén alakult ki ez az ősi település, amiről gazdag régészeti emlékek tanúskodnak. Szakemberek feltártak kőkori, bronz- és vaskori leleteket, a 2–4. századból való igen ritka korai szarmata halomsírokat (horgásztó környéke), továbbá avar és honfoglalás kori sírokat is (vadászház mellett). Az ősi település a Via Magna – nagy (Só)út – mentén feküdt, a dolinai részen az avarok lakta Sikond, a monorierdei részen Újfalu , a Gerje természetvédelmi területen Wyfalu néven írt helyeken laktak kisebb közösségek.
Fényes Elek1851-ben kiadott Magyarország geographiai szótára sok-sok adattal bizonyítja, hogy akkoriban még négy falu szerepelt ezen a néven. Az Országos Községi Törzskönyv Bizottság határozata értelmében 1900 óta azonban csak ez a község jogosult a Pilis nevet használni a település elnevezésére.
1805-től mezőváros. A 19. század második felében még csaknem teljes egészében szlovák nyelvű, kultúrájú településen az asszimiláció a dualizmus korában gyorsult fel. A pilisi szlovákság a 20. század során fokozatosan elvesztette nyelvét, a század 60-70-es éveire a nyelvcsere megállíthatatlanná vált. Mára már csak pár tucat helyi őrzi még ősei nyelvét. Nagyszámú evangélikus vallási közössége viszont még őrzi szlovák eredetüket.
Közélete
A település vezetése a rendszerváltás előtt
1972 és 1990 között Pilis a szomszédos községgel, Nyáregyházával együtt alkotott közös tanácsot, melynek székhelye Pilisen volt.[4]
1985 és 1990 között a település rendszerváltás előtti utolsó tanácselnöke Balázsné Mihalcz Ilona volt.
2024– : László Attila (Mind Egyet Akarunk Egyesület)[1]
Polgármesterek 1990 óta
Időszak
Név
Jelölő szervezet
1990–1994
Dr. Illanicz György
–
1994–1998
Pintér Mihály
–
1998–2002
–
2002–2006
Csikós János
MSZP
2006–2010
Szabó Márton Elemér
Fidesz
2010–2014
2014–2019
Simó Gábor Csabáné Hajnal Csilla
Pilisi Vállalkozók
2019–2024
Hajnal Csilla
független
2024–
László Attila
Mind Egyet Akarunk Egyesület
Nevezetességei
Beleznay-kastély – A vármegye egyik legrégebbi kastélya, az itteni földesúr, Beleznay János által (a szatmári béke után egy itáliai mesterrel) építtetett U alakú, barokk stílusú kastély. Az épület a Mária Terézia kori barokk kastélyépítészet egyik kiemelkedő példája. A még jelentős méretű park közepén álló, barokk stílusú emeletes főépületet kétoldalt tornyok fogják közre, melyekhez földszintes oldalszárnyak csatlakoznak és alkotnak hangulatos belső udvart. A kastélyban, számos író vendégeskedett, köztük Kármán József, aki itt írta a Fanni hagyományai című művét, a leánylélek finom ábrázolását. A második világháború után először leányotthon, majd nevelőintézet került az épületbe, ma általános iskola és diákotthon.
A városban található az ország ötödik legnagyobb evangélikus gyülekezete (6500 fő). A barokk templom több lépcsőben épült a 18. század végén, jórészt a Beleznay család költségén. Boltozatos belsejében íves nyíláson nyugvó karzatok vannak. Szószékkel egybeépített oltára1903-ban készült klasszicista elemek felhasználásával.
Hegyeki pincesor – szépségével és rendezettségével vetekszik az ország híres Hajósi pincesorával.
A városba látogató gazdag programot kaphat a már több éve működő Csilló-féle lovasiskolában, ahol évente megrendezik a Csilló lovas napokat. Itt bentlakásos lovasiskola is működik, főként gyermekek részére.
A város szélén (Monorierdő felől) található a "SIPITO" Pihenőpark.
A Gerje-patak forrásának az elmúlt években újjávarázsolt területe pihenőparkokkal fog kibővülni. A táj összefüggő egységet képez az 1996-ban kialakított millecentenáriumi és a millenniumi emlékparkkal. E táj Magyarországon páratlan flórájával és faunájával rendkívüli látnivalót tud nyújtani az év minden szakaszában.
Az elmúlt évszázad során az egykor igen népes pilisi szlovákság szinte teljesen felszámolódott, nyelvükben elmagyarosodtak. A helység lakóinak nemzetiségi kötődése 2011-ben: magyar: 91,6%; cigány: 3,6%; szlovák: 1,4%; román: 1,8%; ismeretlen, nem válaszolt: 1,6%. [13]
A helység lakóinak vallási összetétele 2011-ben: evangélikus 27,9%, római katolikus 18,0%, református 8,6%, görögkatolikus 0,8%, más egyházhoz, felekezethez tartozik 3,4%, nem válaszolt, vagy nem tartozik egyházhoz, felekezethez: 41,3%.
2022-ben a lakosság 88,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,5% cigánynak, 1,1% románnak, 0,9% szlováknak, 0,4% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak, szerbnek és lengyelnek, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19% volt evangélikus, 13,1% római katolikus, 7,8% református, 0,9% görög katolikus, 0,1% ortodox, 3,2% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 18,9% felekezeten kívüli (35,7% nem válaszolt).[14]
↑A tanács vezetéséről: „A helyi tanácsok, elöljáróságok tisztségviselői”, Pest Megyei Hírlap, 1985. július 6., 6. oldal (Hozzáférés: 2019. június 24.); A közös tanácsról lásd: A település története. Pilis Város Önkormányzata, 2007 [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 24.).